Teljesen egyetértek. Ahhoz, hogy ez működjön, a jó megtérülésű fejlesztéseket kellene összefogni átfogó stratégiává, és megfelelően rugalmas visszacsatolásokat alkalmazva ehhez kellene következetesen ragaszkodni (ld. korábbi hsz-ban a "Transition Management (governance)" módszerét). Hosszútávú stratégiákban módszertani sajátosság lehet, hogy a céldátumtól visszafejtik a tennivalókat, így a prioritássorendben hátrasorolható elemek felsorolásától haladnak a holnap megkezdendő beruházásokig. Ez szavatolhatja, hogy a hátrasorolt, de hasznos infrastruktúrák helyei is ki legyenek szabályozva.

Pillanatnyilag a Blaha L. tér szerintem erre egy negatív példának mondható, de a társadalmi párbeszéd olyan erősen megindult ebben az ügyben, hogy ez még elsülhet jól.

Hazai jó példa szerintem a Hungária-körgyűrű. Az első szabályozási tervet követően, amin szerepelt, közel 70 év eltelt (társadalmi vitákkal + 2 világháborúval), mire megépült az Árpád-híd. További 40 év kellett, hogy elkezdjék építeni a Lágymányosi-hidat. Városszerkezetileg okoz olyan tanulságos anomáliákat, amiken szvsz. kellene javítani (északon hegynek megy neki [mint a legtöbb hidunk], délen jelentős kerülőt okozva szűkül az íve). Ugyanakkor szerintem ebből a történetből meg lehet tanulni, hogyan lehet egy következetes stratégiát jól megvalósítani. Erre természetesen nemzetközi példákból jónéhányat érdemes tanulmányozni.

ex41fan