MILU Creative Commons License 2021.03.24 0 0 96327

GRECSÓ KRISZTIÁN: (HOGY ILYEN SZÉP LEGYEN)

 

Milyen gyanakvó a természet.

Retteg tőlünk, alábecsül.

Hormonok mélyszántását rendeli

A lélek ép, épp barázdált redőin.

Azt hiszi, szükségünk van rá,

Hogy ilyen szép legyen.

Nem tűrnénk gyötrelmeit,

Botorkálnánk ágyához éjjel.

Az ösztönök mosolyát az arcra

Isten rajzolja egyetlen árkussal,

És a valóditól

Csak indulataiban különbözik.

Kell ez a sok illat?

Mire fel, hogy az apró állat,

Ki magáról sem tud,

Kinek még semmit sem

Jelent az emberi tudat

Bizonyítéka, a halál,

Önvédelemből alakoskodjon?

Ösztönök táncoltatják,

Akárha áttetsző élethuzalok

Cibálnák végtagjait.

A létezés bábja,

Azt sem tudja, kik vagyunk,

Hiányunk sem rettenti még.

Némi vér és hús,

Evés, alvás, zaklatott fájások üteme.

Hogy is dőlhetnénk be

Ennek a test-színháznak?

Miért is érezné azt

Két józan, összecsiszolódott ember,

Hogy egy harmadik előtt nem élt.