"Papp Zoltán kárpátaljai magyar egyetemista nem kezdheti el a másodévet,
mert nem tudja kifizetni a tandíjat...."
Ilyen a gazdasagi helyzet, - barmilyen szomoru is - de csak az igazan tehetseges vegzosok
reszesulhetnek tamogatasban. A HT magyarok tanulmanyait finanszirozo osztondijrendszer nem teszi lehetove, hogy minden vegzos HTM Mo.-on vegezze tanulmanyait. Ezt minden HTM elismeri. Mint ahogy azt is tudja, hogy rengetegen vannak Mo. on is akik eppen anyagi megfontolasokbol keptelenek tovabbtanulni. Ennel fogva, nem ertem a Nepszabi, miert allitja be igy a dolgot, ami nyilvanvaloan csak ellenszenvet valthat ki meg egy johiszemu, es a HTM.al megerto atlag magyar allampolgarban is.
"S ez csak a tandíj. Drágák a könyvek is, régóta nincs már rajtuk
támogatás. Drága az élelem, még akkor is, ha valaki hozzászokott a
nélkülözéshez. Egy egyetemi hallgatónak néha jó lenne elmenni moziba
vagy valamilyen szórakozóhelyre – ez is az egyetemi élet része, s nagyon
tud fájni, ha másoknak telik rá, neki pedig nem. Szegeden nappali
tagozatos tanulás mellett nem lehet annyit keresni a kevesebb
munkaalkalom és az alacsony diákbérek miatt, amennyiből mindezt
fedezni lehet. "
Na ne... nehogy mar az allam fizesse, meg a napi sorpartit is!!
Papp Zoltán – évet halasztva – Magyarországon munkát vállalni nem tud,
hogy megkeresse a tandíjra valót, mert a tartózkodási engedélyében az
itt-tartózkodásának indoka a tanulás. Tanulni tehát nem tud, de ha nem
tanulna, hanem dolgozna, hogy tovább tanulhasson, akkor megszűnne a
törvényes indok, amely miatt Magyarországon tartózkodhat, és a magyar
hatóságok hazaküldhetik Ukrajnába.
Ez, valoban sulyos gond, de ez inkabb a bevandorlashoz kapcsolodo jogrendszer hianyossagait tukrozi, sem mint a felsooktataset...
Papp Zoltán – a személy és a helyzet valós, a nevet megváltoztattuk –
nem részesülhet Magyarországon állami finanszírozású képzésben, mert
nem magyar állampolgár.
Reszesulhet, de csak akkor ha tehetseges, ertelmes, jok az eredmenyei... (van ismerose a KMDSz-nel - esetleg egy apuci)
Nem részesülhet viszont ukrán állami ösztöndíjban sem, mert nem Ukrajnában, hanem Magyarországon érettségizett. Egyházi szervezetek, piaristák és ferencesek segítették őt
magyarországi középiskolába, adtak neki helyet a kollégiumukban – nem gondolva, hogy ebből később hátránya származik.
Na ilyen is keves van. De, ha mar itt tanult, miert nem gondolkozott elore...
Az első évet a József Attila Tudományegyetem vezetőinek jóindulatú
segítségével térítésmentesen végezhette el Papp Zoltán. Abban a
levélben, amelyben a felvételről értesítették őt és jó néhány társát, nem
szerepelt, hogy nem állami térítéses képzésre vették fel őket. Ha szerepelt
volna, akkor eleve nem is próbálkoztak volna, hogy a magyar
felsőoktatásban szerezzenek diplomát.
Na ezt nem hiszem el. Mit gondolt tart 'karokkal' fogjak varni. Pont PZ. nek jar ingyenes kepzes
Az első évi tandíjat az egyetem végül elengedte Papp Zoltánnak és
társainak, mivel valóban nem közölték velük a felvételi után, hogy nem
térítésmentes képzésre nyertek felvételt.
Ez szep volt...
A határon túli magyar fiatalok magyarországi képzése támogatásának van
egy – az odaítélésekkor – sokat hangoztatott vezérelve: rendszerint
abban az esetben kap támogatást a hallgató a tanulmányaihoz, ha vállalja,
hogy végzés után visszamegy oda, ahonnan jött, ott vállal munkát,
részese lesz a kisebbség szellemi életének, vállalja, hogy képességeivel,
tudásával a határon túli magyarság szülőhelyén való fennmaradását
szolgálja.
Ez igy van de, ugy sem tartja be senki...
Úgy látszik viszont, Papp Zoltán körül bezárul a kör. Ha hazazsuppolják
Ukrajnába, ott valószínűleg legelőször is elviszik katonának, és csak ha
leszerel, kezdheti újra az életét, ahogyan tudja.
Masok is megcsinaltak a katonasagot, es nem haltak bele. Csak nem megszokta az uri eletett, es a szulovaros/falujaban egy napot sem birna eltolteni. Na az ilyenek 0. a szememben. Tan meg ukranul/ruszinul/oroszul (?) is elfelejtett??
