Lutra Creative Commons License 2021.03.22 0 0 96323

Esnagy József

Ima hálaadó ünnepen

Uram! ki annyi jót adtál,
most visszaadnám szép csöndben,
csak gyere, tudod hol lakom:
a Családi-légvár ötben.

Jöhetnél hozzám társtalan.
Jöhetnél bár minden este.
Meglátnád milyen bánatos
az ember magányos lelke.

Láthatnád, hogy milyen sötét
homályosan szürke arcom,
s én visszahallanám, zokogsz
a zord, hullámverte parton.

Megfoghatnánk egymás kezét
pontosan úgy, ahogy régen,
s elmehetnénk valahová
együtt, némi sétaképpen.

Leülhetnénk itt-ott néha,
beszélgetni erről-arról,
hogy mi mindent tettél értem.
Hányszor kihúztál a bajból.

S én hálátlan eb maradtam.
Még meg sem köszöntem szépen,
hogy védtél engem, Istenem,
nap-nap, vízen és kenyéren.

Ha Te tudnád, jó pártfogóm,
hányféle nagy bajba estem,
míg hagymák, saláták, babok
mind kirohadtak a kertben.

Szelek törték ki bokraim.
Galád-nép fáimat nyeste.
Őrbódéban állhattam ott,
a termést mégis leszedte.

S országomat is lopta sok
vigéc, bárdolatlan érdem.
Csak szép hazám akarta mind
szebbé tenni, - persze, értem...

S most itt állok hű csillagok
fényénél: mégis sötéten.
mert nem védsz te már gondtalan
megbocsátható szemérem.

Bár egyszerű szót keresek,
mi nem ködösít, nem ámít;
nem tudom, meddig hagyhatom
közszemlén e nép csodáit!

- Uram! ki annyi jót adtál:
most visszaadnám szép csöndben.
Csak gyere, tudod hol lakom,
a Családi-légvár ötben.