A Li-2-esekre akkor szereltek fel URH rádiókat, először egyet, majd kettőt, amikor bevezették Magyarországon az URH-n történő légiforgalom-irányítást 1957-ben. Akkor lett a ferihegyi Torony frekvenciája 118,1 MHz, addig RH-on 3732 kHz volt. Mivel nem volt biztos, hogy minden repülőgép, magyar és külföldi, azonnal képes lesz URH-n rádiózni, ezért a RH frekvenciák is léteztek még néhány évig, tartalékként. Az Il-14-esek már URH rádiókkal felszerelve érkeztek.

A Tu-134-es gépeken ASSz-I típusú antennák voltak, egy a törzs tetején, egy az alján. Ez az antenna kevésbé görbült, mint a G változat, inkább bumeráng alakú volt. Ez a típus néhány idegen Il-18-asra felkerült, mert az Interflug és a LOT használta az eredeti antenna helyett, és felszereltek egy másikat is a 2-es készlethez. A LOT a pilótafülke tetejére tette, az Interflug a törzs hátsó részének az aljára. A Tarom Il-18-as gépei meg ugyanúgy lettek korszerűsítve, mint a Malév gépei.

A Malév 1976-ban elkezdte felszerelni a 34-esekre a bumeráng alakú antennák helyett a Tu-154-esek trapéz alakú antennáját (ASSz-UR-2). Kényszerűségből, alkatrészhiány miatt. Készült erre egy Malév bulletin. Attól kezdve csereszabatos lett a kétféle antenna a 34-esen. Előfordult, hogy csak az egyiket cserélték ki, volt, hogy mindkettőt. Az 54-es-féle antenna csak a Malév 34-eseire került fel, a többi légitársaság mindvégig az eredeti antennát használta. Végül megjelent az orosz 34-eseken 2000 tájékán.