Prohászka László Máté

Sorsod dzsungele

Ha azt hiszed járható utat vágsz
sorsod dzsungelében
s ezért érdemes volt küzdened
vérző, begyógyulatlan sebeket szerezned.
Tűrni a fájdalmat,
inni a magány boszorkány konyhájában
kotyvasztott mérget,
mely nem öl rögtön,
ereidben egyre mélyebbre hatolva,
csörömpölve jut közelebb és közelebb,
míg eléri célját és megsemmisít.

Nézz magad mögé,
még ösvényt sem látsz,
melyen valaki is követhetne.
Dudva, gaz, piócák nyüzsögnek
lábad taposta mocsárban.

Légy őszinte, mielőtt orra buknál.
Megszámolni sem tudod,
hány generáció
járt előtted,
jön utánad,
s hitték,
hiszik,
nekik sikerül szélesebb, járhatóbb utat vágniuk,
napfényes tisztásra lelniük.

Nem te haladsz előre.
Egyhelyben topogsz, minden ismétlődik.
Kegyes, kegyetlen spirál.
A Föld forog veled.