Kedves Lufi!

Egy korábbi hozzászólásodhoz, melyben írod:

"Miként határozzák meg az élet értelmét, és a tisztességes életvitel erkölcsi felsöbbrendűségét, ha kiderül, és elfogadottá válik, hogy nincs semmilyen felettes szellemi, vagy isteni mérőpont, ahonnan nézve egyértelműen meg lehetne határozni, hogy mi a helyes?"

Nos, a keresztény vallások tanításában kulcsszerepet játszik az ember eredendő bűnössége. Az evolúciú ennél sokkal árnyaltabb képet kínál a bennünk levő eredendően alantas ill. altuisztikus törekvések összefüggéseinek megismerésére, feldolgozására.

Így pl. az az angolszász statisztika, amely szerint 100 családon belül agyonütött gyermek közül 99 (vagy 100, már nem emlékszem pontosan) mostohagyermek volt, éppúgy hozzásegít ahhoz, hogy a saját mostohagyermekemmel szembeni ellenérzéseimet objektiválni tudjam és a gyökerüknél tudjam kezelni, mint ha állandóan,sziszifoszi erőfeszítéssel csak az eredendő bűnös voltommal konfrontálódom.

Ebben az értelemben az evolúció szemlélete nem kell hogy visszalépést jelentsen a moralitás szempontjából, hiszen egyrészt éppen morális feladataink nehéz voltára világít rá, másrészt pedig az altruista törekvéseink, ösztöneink eredetét is igen mély örökségünkként írja le.