Fekete István

 

Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt,
Láttad-e, hogy kel ott fel a nap?
Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,
Ha megérinti a virradat?

 

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit...
Se nádirigót, se kócsagot,
Se a vadréce kéktükrű szárnyát,
Se víz mélyén rengő csillagot?

 

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Simogatta-e füst arcodat,
Ha felkel a hold és a lidércfény
Táncol a tündöklő ég alatt?

 

Láttál-e ezer szárcsafiókát,
Úszó fészkeket a nagy vízen,
S hallgattad-e ködös hajnalokon,
A vándormadár hogy mit izen?

 

És nádi széna volt-e a párnád,
Millió béka a muzsikád,
Imbolygó bagoly kedves barátod,
Nyársonsült keszeg a vacsorád?

 

Fürödtél-e már csendben és fényben
Este, ha lobban a néma tűz,
S a nádas felett átszáll az álom
S rád sóhajt lágyan a puha fűz?

 

Álmod, ha őrzi millió nádszál,
És tartja feletted az eget,
Neked adja a csillagos Békét
És megcsókolja a szívedet.