MaNcS, 1999. okt. 14. (folytatás)
Az állam és a roma kisebbség viszonya
A politikai szférának a roma kisebbséghez való viszonyát meghatározza, hogy az előző kormányzati ciklusban közreadott közvélemény-kutatások szerint a választópolgárok többsége kisebb-nagyobb előítélettel viseltetik a cigányokkal szemben. Leginkább a mai kormánykoalícióhoz tartozó FKGP és a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP szavazói idegenkednek a cigányoktól, legkevésbé az SZDSZ hívei. (Az idézett közvélemény-kutatás idején a MlÉP még nem volt parlamenti párt, ezért szavazóinak véleménye a publikált adatok között nem szerepel.) A politikai pártok konszenzusa cigányügyben leginkább a közömbösségben nyilvánul meg. Konfliktushelyzetekben - amilyen a székesfehérvári gettóügy is volt - a politikai erők a többség előítéletességét megerősítve igyekeznek démonizálni,
munkakerülőnek, bűnözőnek, lakásfeltörőnek beállítani a hátrányos helyzetbe került cigány családokat. lgy tett az akkori szocialista kormányfő, Hom Gyula is több, a székesfehérvári válság idején tartott beszédében.
A kormányjelentés Magyarországot a biztos intézményi háttérrel rendelkező demokrácia jegyeit magán hordozó államok közé sorolja, amely jegyek biztosítják a jogállamiságot, az emberi jogokat, a kisebbségek tiszteletét és védelmét.
A magyar jogrendszer sok szempontból tekinthető demokratikus törvényi háttérnek egy szabad köztársaság működéséhez, de több jel mutat arra, hogy politikai bátorság híján mindeddig képtelen volt érvényt szerezni a kisebbségek esély- ésjogegyenlőségének, különösen a cigányság emancipációja tekintetében. Ellenkezőleg: a roma közösségek a demokratikus jogrendi átalakulás idején a megnövekvő szociális hátrányok mellett kifejezett szélsőjobboldali támadások, sőt intézményes állami-önkormányzati diszkriminatív intézkedések elszenvedői is voltak, a cigány kisebbség sorsa iránt közömbös politikai szféra pedig képtelen volt elejét venni az önkormányzatok, az iskolák, a munkaadók, a rendőri és esetenként az ügyészi szervek hagyományos cigányellenességének.
Diszkrimináció az oktatásban
A magyar oktatási rendszer nem felkészült a roma iskolások oktatására, sem integrált, sem nemzetiségi nevelésük állampolgári jogi és tudományos háttere nem biztosított. Valódi kisebbségi megalapozású oktatási programmal csak a magánkezdeményezésből létrejött Gandhi Közalapítvány középiskolája, a Gandhi Gimnázium rendelkezik. Rajta kívül tanulást segítő programok és iskolák léteznek ugyan, ezek azonban önmagukban esélyteremtő szakképesítést, használható, továbbtanulásra jogosító bizonyítványt nem vagy csak fenntartásokkal nyújtanak. A jó szándékú kezdeményezések (Kalyi Jag, Józsefvárosi Tanoda, Kedves Ház, Amrita Egyesület) szétszórtak és elszigeteltek.
A kormányjelentés szerint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXlX. törvény és a Nemzeti Alaptanterv a kisebbségi törvénnyel összhangban megteremtették a kisebbségi oktatás alkotmányos alapelveit, s biztosítják a kisebbségi oktatás kiegészítő normatíváját.
E jogszabályok végrehajtása alkotmányosan is aggályos, hiszen a cigányfelzárkóztató oktatás mint a kisebbségi oktatás egyik speciális a kormányzatok által elfogadhatónak tartott - fajtája lehetőséget teremt arra, hogy retardáltként, felzárkózásra szomlóként identifikálják a cigány gyerekeket (a felzárkóztatás minden többségi iskolának is alapfeladata elkülönités nélkül), s az ezért járó kisebbségi kiegészitö normatíva (fejkvóta) révén még jutalmazzák is a szegregációt. Az oktatási diszkrimináció legfelháborítóbb formája, hogy a cigány gyerekeket bizonyos településeken szinte automatikusan enyhe fokban értelmi fogyatékossá nyilvánítják. A fogyatékosok iskoláiban mintegy 50% a cigányok aránya.
A kormányjelentés is hivatkozik az ECRI [Európai Bizottság a Rasszizmus és lntolerancia Ellen) jelentésére, amely eredeti szövegében a Küiönös aggodalomra okot adó problémák fejezetcím alatt első helyen említi a cigányokkal szembeni diszkrimináció eseteit, főként az oktatási szegregációt.
A 78 000 roma iskolásnak 38,46%-a tanul az értelmi fogyatékosok iskoláiban (1992-es adatok alapján). A cigányfelzárkóztató oktatásban résztvevők száma a kormányjelentés szerint az 1997/98-as tanévben 40 013 volt. Ha ez igaz volna, minden cigány tanuló szegregált oktatásban részesülne Magyarországon. (A valóságban az integrált normál oktatásban résztvevőket valószínüleg nem számolták a cigány tanulók közé.)
A kormányjelentés szerint a legnagyobb létszámú hazai kisebbség, a roma közösségek helyzete sok tekintetben más, mint a többi magyarországi kisebbségé. Gondjaik elsősorban nem nyelvi, kulturális jellegűek, esetükben hatványozottan vetődnek fel a szociális, szakképzési és oktatási problémák.
Alapítványunk rendkívül veszélyesnek tartaná, ha a magyarországi roma társadalom jelentős részének szegénységét kijátszanák kisebbségi kulturális alapjogaival szemben.
Természetesen igaz, hogy a nagy tömegben a létminimum alatt élő cigány közösségek nem törekszenek arra, hogy a maguk számára anyanyelvű vagy kisebbségi oktatást követeljenek. Ehelyett a szegregáció megszüntetése a legfőbb céljuk, még a nyelvi-kulturális asszimiláció árán is. Ez utóbbi is megbukik azonban a nem cigány többség fordított előjelű, elkülönítő törekvésein. A valóságos helyzet, hogy roma szülők az általános iskolákban mindeddig sehol sem kezdeményezték a kisebbségi (nyelvű) oktatást, abból is következik, hogy a magyar közoktatás ez ideig képtelen volt vonzó, versenyképes tudást biztosító és az etnikai-nyelvi kulturális hagyományokra építő iskolát (intézményt és oktatási programot) teremteni Magyarországon.
A kulturális alapjogok gyakorlását, e jogok gyakorlásának jövőjét is veszélyezteti, sőt akadályozza, hogy érdemi romológiai kutatás az országban alig (inkább csak magánkezdeményezésből) folyik, a legnagyobb magyarországi kisebbség nem rendelkezik autentikus romológiai akadémiai vagy egyetemi kutatóhellyel, tanszékkel, hiányzik a cigány (romani) nyelvü általános és középiskolai pedagógusképzés, a nyelvi és helyesírási sztenderdi
záció intézménye stb. lgy jelentős létszámú cigányul írni és olvasni tudó középosztály sem jöhet létre. Hasonló a helyzet a román (beás} anyanyelvü cigány kisebbséggel: ők sem cigány, sem román nyeivü alapképzést, söt anyanyelvoktatást sem választhatnak, életlehetőségeik, előmenetelük feltétele a magyar nyelvi asszimiláció. Ez utóbbit is megnehezíti azonban a széles körü iskolai szegregáció.
A kormányjelentés pozitív példaként említi a Nyíregyházi Városi Bíróság első fokú, azóta jogerőssé vált döntését, amely 100-100 ezer forint kártérítést ítélt meg tizennégy roma fiatalnak, akik 1997. június 12-én osztálytársaiktól elkülönítetten vehettek csak részt az általános iskolájuk befejezésekor megrendezett hagyományos ballagási ünnepségen Tiszavasváriban. A pert alapítványunk kezdeményezte, kimenetelét precedensértékűnek tartjuk, hiszen első ízben állapított meg magyar bíróság cigányokkal szembeni diszkriminációt az oktatásügyben. Ugyanakkor szerepeltetését a kormányjelentésben némileg hipokrita magatartásnak tartjuk, hiszen országosan ismert kormánypárti közemberek például a miniszterelnököt adó kormánypárt, a Fidesz - MPP vezető ideológusának számító Tőkéczki László - intéztek a jogerős ítélet után erőteljes támadást a Magyar Nemzet címü kormánypárti napilapban alapítványunk ellen, a tiszavasvári cigány gyerekek elkülönítése mellett. Az elkülönített oktatást nem változtatta meg a bírósági ítélet.
Megítélésünk szerint a mindenkori magyar kormány akkor járna el helyesen, ha a jelenleginél nagyobb energiával támogatná mind a cigányság jelentős részének önkéntes asszimilációs törekvéseit (erőteljesen fellépve az oktatá5i szegregáció minden formájával, különösen a cigányfelzárkóztató oktatással szemben), mind a roma nemzeti kisebbségi törekvéseket: ez utóbbit vonzó, versenyképes iskolai végzettséget biztosító roma kisebbségi iskolák kialakításával.
A lakhatási és foglalkoztatási diszkrimináció
A kormányjelentés érdemben nem foglalkozik a lakhatási és a szórakozóhelyi szegregáció általánosnak mondható eseteivel.
A kommunizmus utolsó évtizedeiben - például az 1973-as és az 1991-es Kemény-féle cigányvizsgálat összehasonlitó adatai szerint - a történelmileg örökölt cigánytelepek nagy részét felszámolták. A rendszerváltás után azonban nemcsak az elszegényedés következté-. ben létrejövő spontán lakóhelyi szegregáció különíti el ismét a romákat a településeken, hanem kísérletek történnek a roma közösségek intézményes elszigetelésére, gettósítására, a többségtől való elválasztására is. A cigány közösségek szegényeit különösen sújtja, hogy az önkormányzatok eseteikben általában nem látják el érdemben az alkotmányban meghatározott szociális ellátási kötelezettségeiket: nem épülnek a rászorulók számára szociális lakások, s a növekvő szegénység kezeléséért mind többen az inkompetens és anyagi eszközökkel nem rendelkező kisebbségi önkormányzatokat teszik felelőssé. A lakhatási szegregáció mind gyakoribb formája, hogy a hatóságok megtagadják roma személyeknek és családoknak az adminisztratív bejelentkezését egyegy településre. A hivatalosan állandó lakás és tartózkodási hely nélkül maradó családok nem részesülnek közszolgáltatásokban, szociális segélyben stb.
A romák többsége az 1980-as és 90-es évek fordulóján munkanélkülivé vált. A korábbi OTP-lakáshitelkamatok a kilencvenes évek elején a többszörösükre növekedtek, ezért a szegény cigány családok százait fenyegeti éppen napjainkban az árverezés réme.
Gyakori jelenség a szórakozóhelyi apartheid: bizonyos italmérésekben, kávéházakban, éttermekben és diszkókban a helyi önkormányzatok hallgatólagos jóváhagyása mellett nem szolgálnak ki cigányokat.
A foglalkoztatásban hátrányos megkülönböztetés érvényesül.
Egyrészt primer diszkrimináció: a munkavállalók idegenkednek a cigányoktól, ezért különösen olyan munkahelyeken, ahol látható a jelenlétük, nem szívesen alkalmazzák őket. A másik a szekunder diszkrimináció: az oktatási hátrányos megkülönböztetés következtében alulképzettek, így áruba bocsátható szakképzettséggel sem rendelkeznek.
A kormányjelentés hivatkozik arra, hogy mind 1997-ben; mind 1998-ban 8000-10 000 főre becsülhető a közmunkaprogramokban részt vevő cigányok száma. Ez a szám a több százezres roma munkanélküliséghez mérten elenyésző. szintén szerepel a kormányjelentésben, hogy seprűkötő, földtéglagyártó (vályogvető - H. 1., H. A.), betanított kőművési átképzésben részesültek ismeret- ' len számban roma munkanélküliek. A fenti munkák a hagyományos roma túlélési technikák közé tartoznak, amelyek a roma közösségekben nem igényelnek átképzést. A munkanélküli-átképzések érzékelhető eredrnénnyel, a munkaerőpiacon jól hasznosítható szakmák elsajátításával, a cigány munkanélküliség csökkenésével nem jártak.
Önkormányzatiság, kisebbségvédelem, kulturális autonómia
A kormányjelentés hangsúlyozza, hogy az alkotmány garantálja a kisebbségek számára a kollektív részvételt a közéletben, helyi és országos önkormányzatok létrehozását, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználatjogát.
Az alkotmány előírásai ellenére sem a kisebbségi törvény, sem az önkormányzati törvény nem képes áthidalni azt a többségi politikai előítéletességből származó függő helyzetet, amely a települési cigány kisebbségi önkormányzatok osztályrésze, és az eddig minden kormány oldaláról tapasztalható politikai és pénzügyi nyomást, a törvényi garanciák tisztázatlanságát és a választási anomáliák jogorvoslatának nagyvonalúságát, amely az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) megválasztását és működését kíséri.
E helyütt csak jelzésszerűen érinthetjük a rendszerváltással együtt jelentkező erős és hatékony roma érdekvédelem felszámolásának (a Phralipe és az általa létrehozott, minden magyarországi cigány szervezetet tömörítő Roma Parlament eljelentéktelenítésének) történetét.
Az Antall-Boross-kormány, majd a Horn-kabinet folytatta az egypártrendszer cigánypolitikáját, és a valódi cigány önszerveződés és érdekvédelem elfogadása helyett protekcionista eszközökkel egy vazallus, a mindenkori kormány érdekeit kiszolgáló, anyagilag is kormányfüggő, a nagypolitika vélt gádzsó érdekeit cigány oldalról elvtelenül legitimáló, hegemóniával rendelkező cigányszervezetet hozott létre és támogatott: az Or- , szágos Cigány Önkormányzat bázisát adó Lungo Dromot. Az OCÖ költségvetési támogatások által garantált bázisát adó Lungo Drom vezetője, az OCÖ-elnök Farkas Flórián ellen különböző gazdasági bűncselekmények miatt 1997-ben vádat emelt az ügyészség. Büntetőeljárás lefolytatására azonban nem került sor, mert a vád alatt lévő politikus - megbízható információink szerint az akkori miniszterelnök személyes követelésére eljárási kegyelemben részesült. Kommentárunk megírásával egy időben jelent meg a sajtóhír, mely szerint a Lungo Drom elektorainak a választás színhelyére utaztatását az Országos Cigány Önkormányzat finanszírozta állami költségvetési támogatásból. Az APEH bűnügyi igazgatósága a Népszava 1999. augusztus 18-i híre szerint megtagadta a nyomozást az ügyben. (Hírek szerint az Állami Számvevőszék az APEH kezdeményezésére a közeljövőben átvilágítja az OCÖ gazdálkodását.)
A kormányjelentés szól arról, hogy a közszolgálati média kötelező feladata a kisebbségek életét bemutató műsorok sugárzása.
A közszolgálati Magyar Televízió roma kisebbségi műsora, az 1999. elejéig sugárzott és az OCÖ elnökének követelésére megszüntetett Patrin magazin szerkesztői ellen a legfőbb kifogás az volt, hogy havi, kéthavi rendszerességgel, kb. minden hatodik adásban riportfilmekben számolt be a vidéki kistelepüléseken mély szegénységben és jogfosztottságban élő magyarországi cigányság életéről. (A médiatörvény az Országos Cigány Ön
kormányzat hatáskörébe utalja a közszolgálati média kisebbségi műsorai számára a szerkesztési alapelvek kidolgozását. Ezzel a jogával azonban az OCÖ mindeddig nem élt.) A legutóbbi időben a közszolgálati Magyar Televízióban meghatározóvá vált kormánypárti és szélsőjobboldali befolyás a Cigány magazin maradék függetlenségét is veszélyezteti.
A helyi cigány kisebbségi önkormányzatok központi költségvetési támogatása a minimális működésre, irodabérlésre, rezsiköltségekre, közműdíjakra sem elég, ezért a többségi dominanciájú települési önkormányzatok esetleges támogatásán múlik működőképességük. Ezért a roma kisebbség érdekképviseletét a települési önkormányzatokkal szemben nem vállalhatják.
A kormányjelentés négy .civil jogvédő intézményt nevez meg, amely a roma kisebbség egyenlő jogainak érdekében tevékenykedik, köztük alapítványunkat is. A jelentés szerint a jogvédö szervezeteket a Cigányokért Közalapítvány támogatja.
Alapítványunk, a Roma Polgárjogi Alapítvány Magyarországon a legismertebb roma jogvédő irodát működteti, a Cigányokért Közalapítvány támogatásából nem részesedik. A magyarországi roma jogvédelem legföbb támogatója a Soros Alapítvány.
Nyilvánvaló, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális élet minden területén a teljes és hatékony egyenlőség megvalósulása a cigányság vonatkozásában csak hosszú távon történhet meg - írja a kormányjelentés, amely felsorólja azokat a kormányintézkedéseket, amelyek a cigányság - többek között munkaügyi - helyzetének javítását szolgálták. A cselekvési részprogramok kifejtése azonban több helyen észrevételezésre szorul.
Az 1994-98 között működő Horn-Kuncze- és az 1998 óta hivatalban lévő Orbán-Torgyán-kormány cigányügyi csomagjainak közös hibája egyrészt az, hogy roma programként adják el a mindenkit állampolgári jogon, rászorultsági alapon érintö szociális intézkedéseket, másrészt az, hogy diszkriminációellenes szentenciái meggyőző politikai támogatás nélkül üres szavak maradnak. A családi pótlék intézményének átalakítása iskolázta
tási támogatássá, valamint a gyermekes, de munkajövedelemmel rendelkező családok adókedvezménye az ország legszegényebb rétegeit zárja ki az érdemi szociális gondoskodásból, s rovásukra a politikailag aktívabb középosztályt segélyezi.
A Roma Polgárjogi Alapítvány nagyjelentőségűnek tartja a parlamenti kisebbségi biztos intézményének létét. Elszomorító viszont, hogy az ombudsman munkájának jelentős részét olyan jogsértések felderítése teszi ki, amelyek nem a kisebbségeket speciálisan megillető közösségi, nemzeti kisebbségi jogok sérülésén, hanem a minden magyar állampolgárt megillető emberi és állampolgári jogok sérülésén alapulnak. (Az emberi és polgári jogok védelmére külön állampolgári biztosi hivatal szolgál a magyar közigazgatásbap.) Ezáltal olyan látszat keletkezik, mintha a kisebbségeket más, a többségétöl eltérő emberi és állampolgári jogok illetnék meg.
Rendőri atrocitások, diszkrimináció az igazságszolgáltatásban
Nem felel meg a valóságnak a kormányjelentés azon kitétele, mely szerint kedvező irányú tendenciák első jelei mutatkoznának a rendőrségnek a cigányokhoz való viszonyában. Ellenkezőleg: bizonyos településeken mindennaposak a rendőri atrocitások.
A parlamentben is képviselettel rendelkező politikai pártok részéről támogatást kaptak például Hajdúhadházon azok a rendőrök, akik ellen alapítványunk kezdeményezésére büntetőeljárás indult bántalmazás hivatalos eljárásban és életveszélyt okozó testi sértés alapos gyanúja miatt (a sértettek 16 éves fiatalok voltak). 1999 tavaszán a helyi városi önkonnányzat a város főterén tüntetést szervezett a bűnelkövető rendőrök mellett a helyi cigányság ellen. Mindezt a kormányban és az ellenzékben képviselettel rendelkező pártok nem kommentálták.
Roma szervezetek és jogvédő irodák becslése szerint a rendőrök által elkövetett bűncselekmények latenciája mintegy tízszeres, azaz csak minden tizedik rendőri bűncselekmény kerül napvilágra. Ennél is elszomorítóbb azonban, hogy a nyilvánosságra került eseteknek is csak mintegy egytizedében-egyötödében követi a cselekményt vádemelés, s a vádemeléseknek is csupán 10-20%-ában születik a rendőrökkel szemben elmarasztaló ítélet.
A Belügyminisztériumon belül működő, a rendvédelmi szervek ellenőzésére hivatott szervezet, amelynek feladata a rendőrségen belüli törvénysértések feltárása, csak ritkán működik együtt a civil szervezetekkel és a sajtóval, ritkán szorgalmazza a bűnelkövető rendőrök és parancsnokaik felelősségre vonását, ezért nem valósulhat meg a többletjogosítványokkal rendelkező rendőrhatóság működésének civil kontrollja. Nem alkalmas a jogállami demokrácia védelmére a sajtóban többször is bírált rendőrségi törvény sem, amely például a kényszerítő eszközök alkalmazhatósága terén túlságosan is nagy szabadságot biztosít a rendőröknek.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a széles körű diszkrimináció, a szegénység és az aluliskolázottság egyenes következménye, hogy a cigányoknak sokkal nagyobb kriminalizációs hatással kell szembenézniük, mint a társadalom nagyobb presztízzsel rendelkező csoportjainak. A köztudatban ez mind a mai napig cigánybűnözésként tudatosul. A roma vádlottak aluliskolázottságuk miatt képtelenek hatásosan védekezni az ellenük emelt vádakkal szemben, meghatalmazott, előítélet nélküli védőügyvédek megbízására anyagi eszközeik nincsenek, a kirendelt védő intézménye pedig nem biztosít eredményes védekezést.
A Roma Polgárjogi Alapítvány az 1989-ben a Miskolci Gettóellenes ldeiglenes Bizottság megalakulásával létrejött roma polgárjogi mozgalom örökösének, tevékenysége folytatójának tartja magát, érdekeltnek abban, hogy Magyarország mielőbb teljesítse azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik csatlakozását az Európai Unióhoz. Az Orbán-kormány jelentéséhez fűzött fenti kommentárunk nem értékelhető az európai uniós csatlakozás késleltetését célzó kísérletként. Meggyőződésünk, hogy a politikai szféra, megfontolva az ország hosszú távú érdekeit, képes rövid időn belül cselekvőképes konszenzust kialakítva, végrehajtani a kisebbségi keretegyezmény önként vállalt feltételeit.
