Kedves Asztaltársak!

Mint alant, nagy örömömre megállapítottátok, az állampolgárság bizonyos jogok és kötelezettségek együttese. Aki a magyar állampolgárságot vállalja és megkapja, az vállalja, hogy teljesíti ezeket a kötelezettségeket (az adófizetéstől a haza fegyveres védelméig), a magyar állam pedig, ha az állampolgárságot megadja, vállalja, hogy biztosítja az illető számára ezeket a jogokat (a szabad be- és kiutazástól a választáson át az EÜ ellátásig és szoc. minimumig meg miegymás).

Mint a fentiekből — reményeim szerint — kitűnik, az állampolgárság (megadása) valójában egy szerződés, amit látszólag "az állam" köt polgáraival. Valójában ez az állam éppen a fent említett polgároxövetsége. Ha abból a tényből indulunk ki, hogy vannak, akixeretnének magyar állampolgárságot kapni (és feltételezzük, hogy az illetők nem síkhülyék), úgy kell vélnünk, hogy nevezettek ezzel előnyökhöz jut(hat)(ná)nak. Szükségképpen azt, hogy megadjuk-e nekik az állampolgárságot, attól kell függővé tenni, hogy ez számunkra, magyar állampolgároxámára is előnyös (pozitív végösszegű játszma)-e??

Szeretném NAGGGYON világossá tenni, hogy NEM csak az "objektív" (=közvetlenül, anyagi javakban kifejezhető) előnyökre gondolok: mivel az ilyen döntés szubjektív, hangsúlyos szerepet KELL benne kapni a különböző, érzelmi elemeknek!

OBJEKTÍV rész: kis hazánkban a munkaképes korú lakosság 50 %-a (FELE!!!) hivatalosan nem dolgozik (munkanélküli vagy inaktív. Tudom, hogy vannak köztük feketemunkások, de ez nem több 10 %-nál. Min. 40 %-nak NEM JUT MUNKAHELY — és ez teljesen független attól, hogy közülük valójában hányan lennének hajlandóak dolgozni. A képzettséget nem vagy csak minimális mértékben igénylő szakmákban egyöntetű munkaerő-többlet van (még ha ez Győrben, esetleg Székesfehérvárott időleges hiányként is jelenik meg). Munkaerő-hiány (a hazai felsőoktatás szerkezete, keresztmetszete és az elszívás okán) a magasan kvalifikált, értelmiségi szakmák némelyikében van (NEM a bölcsészeknél)! Tehát: gyorsított eljárással adjuk meg a magyar állampolgárságot mindenkinek, aki a hiányszakmák valamelyikének ismeretében azt kéri — és vállalja, hogy le is telepszik. NEM BAJ, ha az illetők nem tudnak magyarul — meg fognak tanulni (ha nem ők, majd gyerekeik). Történelmünk során mindig befogadtuk azokat, akikre szükségünk volt — ettől lettünk ilyen törpösek.

SZUBJEKTÍV rész: mi, magyarok (függetlenül attól, hogy melyik állam polgárai vagyunk) szeretnénk, ha "a magyarság" (nyelvünk, kultúránk) fennmaradna és gyarapodna. Itt most belekavarhatnék egy csomó objektívumot, megemlékezve a magyar nyelvről, mint a világ kultúrkincsének egyedülálló értékéről, de elég hosszú vagyok már e nélkül is. Tehát: ahhoz, hogy a határon túli magyarság (főleg jelenlegi, nem túl barátságos környezetében) fennmaradhasson, erős, aktív, saját értelmiségre van szüksége — amely ezt a kultúrát fenntartja, gyarapítja, és életformájával követendő példát mutat fel a többséxámára. NE ADJUK MEG az állampolgárságot a HT magyaroknak!!

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy éppen a kevéssé barátságos környezet okán a HT magyarság sorvadhat. Ezen azonban importálásuk nem segít! A belföldi lakosság csökken — ez nem sorscsapás, hanem annak következménye, hogy az ország túlnépesedett (mint már írtam: nincs elég munkahely). Ha több munkanélkülit engedünk be, még kevesebb gyerexületik majd — csöndben elvénülünk. A HT magyarság fenntartásához, gyarapításához az kell, hogy ott segítsük őket (őseik földjén), ahol élnek. Kulturális egyesületekkel és termékekkel, de kiváltképp a gazdasági kapcsolatok fejlesztésével. Mi itt, e kis hazán belül zömmel jobban élünk, mint a határainkon kívül rekesztettek. Több forrásunk van. Kezeljük kiemelt célként a határon kívüli, magyarlakta területek fejlesztését (beruházási támogatások, adókedvezmények stb.)!