Kedves eomer!
Azt írtad: "magyar nyelvismeretet igazoló okirat, mint határlépést, és az országban való tartózkodást megkönnyítő dokumentum jelentené"
Én ezt az ötletet kifejezetten a munkavállalással (képzéssel, oktatással) kapcsolatban vetettem fel, mint lehetőséget, amely a magyar nemzetiségű (illetve magyarul tudó !) nem magyar állampolgárokat (nyilvánvalóan a határokon túli magyarokról van elsősorban szó) előnyben részesítené, anélkül, hogy bárkivel szemben indokolhatatlan diszkriminációt jelentene. Sok ország köti a területén történő munkavállalást nyelvismerethez, de ezt az alkalmazó cégek is megtehetik. Számtalan raffinált módja van a "nemkívánatos látogatók" távoltartásának.
A példákkal csupán arra akartam utalni, hogy adminisztratív módszerekkel mindez megtehető. (Hasonló a helyzet a magánjellegű rendszeres látogatások esetén, családok, rokonok, barátok, stb. , itt hívólevél, garanciavállalás, stb. lehet az eljárás.) Az alkalmi látogatások (túristaút) esetében persze már nehezebb a helyzet, itt nem lehet ilyen jellegű megkülönböztetést tenni.
A lényeg szerintem az, hogy még olyan helyzetben is, amikor vízumkényszer lép életbe, az anyaországnak - éppen a speciális helyzetből adódóan - van lehetősége arra, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazzon, ha akar.
Tehát - a szerintem teljesen ésszerűtlen és rendkívül kockázatos - állampolgárság ötletét javaslók érvei véleményem szerint nem meggyőzőek, és inkább más irányból kellene megközelíteni a kérdést.
Üdvözlettel,
K.