A mai rohanó világban az emberek többsége el sem tudja képzelni, hogy nagy türelemmel milyen dolgokat meg lehet csinálni - végtelenül kezdetleges eszközökkel és módszerekkel. Aki tájékozatlan (pláne esetleg zakkant, mániákus..), az simán lehetetlenségnek véli, és rögtön keresni kezdi a "titkot" a háttérben...

Miközben annyi a titok, hogy a ma emberét (néhány megszállott művészen kívül) lehetetlen rávenni arra, hogy egy kődarabot-fadarabot csiszolgasson egy másik kődarabbal-fadarabbal - esetleg hetekig, akár hónapokig, napi 10-12 órán keresztül.

Saját órás gyakorlatomban látom, hogy kifogástalan minőségben meg tudok fúrni egy tengelyt XVIII. századi módszerekkel - íjas esztergában, saját készítésű "cigányfúróval", amit öt percenként élezek újra, és végül elhasználok 3-4-5 fúrót teljesen - de kb: két-három órás munkával elkészülök. De ezt egyszer-kétszer kipróbáltam "az elődök iránti tiszteletből", de amúgy nem tudom rávenni magam, amikor korszerű esztergában vídia fúróval egy fogásból még kézi előtolással is fél perc alatt megvagyok vele...

A XIX. századig nagyon komoly viták mentek az archeológus körökben arról, hogy a nagy számban fellelt kőeszközöket, főleg a neolit, csiszolt kőbaltákat igazándiból mennyi munka volt elkészíteni. Halál komoly és széles körben elfogadott véleményként megjelent az is, hogy nemzedékeken át csiszolgattak egy-egy komolyabb bárdot. Aztán végre néhány értelmes és némi műszaki vénával is bíró archeológus fogta magát, nekiállt, és megpróbált "utángyártani" kőeszközöket. És hoppá, kiderült, hogy megfelelő gyakorlattal és a megfelelő kova-obszidián nyersanyagból egy pattintott nyíl-dárda helyet percek (!!) alatt elkészíthet bárki, egy csiszolt kőeszközt pedig egy patakparton, csiszolásra alkalmas homokkal egy lapos kövön fél-egy óra alatt ki lehet csiszolni, a bele fúrt lyuk is megvan egy farúddal vagy csonttal, csiszolóhomokkal egy óra alatt - és utána lesz egy tartós, kellő óvatossággal akár évekig használható (folyton újra-élezhető) kőbalta belőle.

Felfoghatatlan egyébként, hogy mennyire jellemző az emberekre, hogy végtelen hülyeségeket és rögeszméket is képesek hangoztatni olyan dolgokról - amelyeket akár saját maguk is simán, minden további nélkül leellenőrizhetnének. Mint az áramtermelő piramisok - egy üres helyiségben, egy régi pincében bárki önmaga is letesztelheti az elméletet, és hamar rájöhet, hogy mekkora hülyeség ez, hogy soha a büdös életben még véletlenül sem hozható össze az a rezonancia-helyzet, hogy a sok üres korsóból a pincében egyre ráütve mind összetörik - nem számít, ezeknek az embereknek eszük ágában sincs semmit sem leellenőrizni, sőt, minél nyilvánvalóbb ostobaság valami, annál lelkesebb híveik...