Lutra
2021.03.13
|
|
0 0
96303
|
Simon Balázs
És akkor este lett
Annának
Mikor fölébredtem, sötétedett, Alig láttam, és fújt a szél, Éreztem, kint az ég úgy van Tisztára marva, mint sírás Után a szem, és vágytam erre, Mielőtt kihunyna még, pecsétjelem Ebbe a lúggal tisztított fehérbe Beleütni, mintha ettől függene Valami, és mégse hinni el, Csak eljutni az ablakig, mintha egy Állathoz, hogy ne ijedjen fel, És máris elfelejtkezni – hogy Lobogott és senyvedett az ég (roppant Fedélzet), túl hamar sötét lett, Láthatatlan tűz, megreccsent még. De csak az ablak, ahová elértem Végül is, de akkor már nem tudtam, Mit keressek, „egy vitorlást talán?”, Suttogtam rá, de miért pont azt, nyomot Hagyni az ablakon, leheletét, persze az Is elég – és akkor este lett. |
|