Simon Balázs

És akkor este lett

_Annának

Mikor fölébredtem, sötétedett,
Alig láttam, és fújt a szél,
Éreztem, kint az ég úgy van
Tisztára marva, mint sírás
Után a szem, és vágytam erre,
Mielőtt kihunyna még, pecsétjelem
Ebbe a lúggal tisztított fehérbe
Beleütni, mintha ettől függene
Valami, és mégse hinni el,
Csak eljutni az ablakig, mintha egy
Állathoz, hogy ne ijedjen fel,
És máris elfelejtkezni – hogy
Lobogott és senyvedett az ég (roppant
Fedélzet), túl hamar sötét lett,
Láthatatlan tűz, megreccsent még.
De csak az ablak, ahová elértem
Végül is, de akkor már nem tudtam,
Mit keressek, „egy vitorlást talán?”,
Suttogtam rá, de miért pont azt, nyomot
Hagyni az ablakon, leheletét, persze az
Is elég – és akkor este lett.