Gyarmati Gábor

Kötődés

Amikor csak láthatlak,hallom
a csordogáló patak hangját,
amikor csak hallhatlak, látom
a fodrozódó tenger partját,
amikor felém száll mosolyod,
mégis bennem él az eltitkolt
félelem,

ha egyszer majd magamra hagysz,
mint felborult üvegből az
éltető nedű, cseppenként
hullva alá múlik el, az
életem.

Verselő Antológia 2010   -130-