A fűtőelemek egy reaktorban nem egyenlő módon és nem egyenletesen használódnak el - akármit is csináljanak. Megoldhatatlan, hogy egyforma neutronfluxus legyen a magban, éppen ezért nem is egyszerre szokás a fűtőelemeket cserélni (és ezért reprocesszálják őket, mert sosem égnek-éghetnek ki teljesen).

A legkorszerűbb reaktorokban már van mód a fűtőelemek egyenkénti viszonylag hatékony menedzsmentjére, sok ponton mérik a mag paramétereit, és ez alapján eléggé jó pontossággal megmondható egy-egy fűtőelem aktuális állapota.

Megjegyzem, egy fűtőelem ára a mostani Paksi atomerőműbe 40-50 millió Ft körüli, 128kg urántartalommal,  tervezett új VVER-1200 reaktorban 163 kazetta lenne, viszont kazettánként valami 530kg urántartalommal, és kb: 200 milliós kazettánkénti árral (vagyis 30 milliárd körüli tétel egy feltöltés) - és névleges terhelésnél úgy 500 nap alatt égnének ki elvileg.

Azt viszont például, hogy a Paks 2-be tervezett VVER-1200-as reaktorok mennyire visszaterhelhetők, mennyire járathatók részterhelésen tartósan - nem tudom, nem találtam erről információt. Lehetséges, hogy ezek erre nem igazán alkalmasak, de nem is róluk volt szó, hanem általában arról, milyen potenciál van magában a technológiában.