EGYED EMESE

Variáció

A vers az más, a vers komoly dolog,
ha nekilátok, szorongásom oszlik,
ha véget ér, rabságba hullok vissza,
végtelen némaságba, álvilágba.
Különleges idő a vers-idő,
s különc, aki verset ír, mint Petőfi,
még hisz a versben, a közölhetőben.

Kételkedők születtek egyre többen,
csak gúnyra, erőszakra kaphatók,
a dal, s a versbe kívánkozó lélek
elavult immár, hazudtál Petőfi;
nincs vágy-óceán, szigetén kikötni,
élet-rózsa, világszabadság-ütközet.

Halandzsa-nyelven mondjuk régi versedet.
Vagy nem is mondjuk. Nem hallatszik. Hallgass:
jó neked ott a hideg földben bárhol!
Nem létezel, félreértés, Petőfi
vagy Petrovics nevű eszeveszett kamasz
sohasem jöhetett ez új világra.

Az érzelmek tömegsírjai tárva,
a gondolatok ritmusa hanyatlik,
hogyha a volna valósággá izzik:
ólomkatonák, álomlobogók.

A mai kardok láthatatlanok!

A vers? Kísértés. Sejthető a többi.