MaNcS, 1999. október 14.

Hell István - Horváth Aladár

Védett-e a roma kisebbség Magyarországon?
Kommentár egy kormányjelentéshez

A kormány február 12-én határozatban fogadta e1 az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezményének végrehajtására vonatkozó jelentését. A Roma Polgárjogi Alapítvány munkatársai az ET illetékeseinek kérésére fogalmazták meg észrevételeiket a kormányjelentésnek a roma kisebbség védelmét érintő megállapításairól. Az alábbi írás e kommentárnak
a MaNcs számára átdolgozott és rövidített változata.

A kormányjelentés népszámlálási adatok alapján mintegy 138 ezerre teszi a magukat a cigány nemzetiséghez tartozónak vallók számát, és 47 000-re a cigány anyanyelvűekét. A népszámlálási adatok 1990-es állapotot rögzítenek. Eszerint cigány anyanyelvűnek vallja magát a lakosság 0,4634%-a, németnek 0,3616o/o-a, horvátnak 0,1694Wo-a, szlováknak 0,1228%a. A kormányjelentés hivatkozik a kisebbségi szervezetek becsléseire is, 400 000 és 600 000 közé téve a cigányok, 200 000 és 220 000 közé a második legnagyobb kisebbség, a németek számát.
A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének cigányvizsgálatai és a roma szervezetek becslései szerint a cigányok reprezentáltsága a magyar társadalomban mintegy 4,95%-os. A legtöbb roma civil szervezet szerint a legnagyobb hazai anyanyelvi kisebbség a magyarországi cigányok mintegy 20-25%-át kitevő oláh cigányoké. Ez a szórványban, főként Nógrád és Pest megyében élő, kárpáti cigány dialektust beszélőkkel együtt még a nyelvi asszimiláció figyelembevételével is kb. 80000-100000 romani anyanyelvű magyar állampolgárt jelent, ami az ország lakosságának 0,81%-a. Jelentős az egy régies, izolált román dialektusban beszélő beás cigányok száma, akiket azonban furcsa módon a statisztikák nem említenek a román anyanyelvűek között, így az általános iskolában az irodalmi román nyelvet sem sajátíthatják el.

A legnagyobb nemzeti és anyanyelvi kisebbség Magyarországon tehát a cigányoké. Ezzel szemben a kisebbségeket megillető - a kulturális autonómia feltételeit biztosító - roma intézmények szinte teljesen hiányoznak. A nemzetiségi létet biztosító intézmények hiánya asszimilációs kényszert jelent, azaz kisebbségi jogvesztést, ami a több évtizedes hazai antidemokratikus cigánypolitikai gyakorlat szerint a cigányok semmitmondó, nyelvi, néprajzi, történelmi hagyományait negligáló "etnikum" minősítésében is megjelenik.

A szegénység

A magyarországi cigányok 60-80%-a munkanélküli, így a szegénység a roma közösségekben sokkal nagyobb, mint a többség, más kisebbségek vagy az egész társadalom körében. Ugyanakkor a roma társadalom bizonyos rétegeiben a jövedelem jelentős hányadát teszik ki a szürke, a statisztikák számára láthatatlan jövedelmek. Ezzel együtt a középosztály anyagi színvonalán élő cigányok aligha teszik ki a roma közösségek 1520%-át, a cigány szegények aránya 80% körüli. A kormányjelentés említi, hogy a cigány szegények nagy száma és egyéb társadalmi tényezők miatt a romák 10 évvel rövidebb ideig élnek, mint a többséghez, illetve a más kisebbségekhez tartozók.
A magyarországi cigányok 9,4%-a egyáltalán nem járt iskolába, 32,8%-uk nem rendelkezik 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, 45,5%-uk fejezte be a 8 osztályt, érettségi bizonyítványt nem adó szakképző iskolába járt 10,4%, érettségizett 1,5%, felsőfokú végzettsége pedig csupán 0,2%-uknak van. A rendszerváltás óta ismét növekszik a romák aluliskolázottsága. A hagyományosan elkülönített cigánytelepeken élők száma a nyolcvanas évek végéig csökkent. A rendszerváltás után azonban az önkormányzatok igyekeznek újabb telepeket létrehozni, ami a lakhatási szegregáció legtipikusabb és leggyakoribb formája, és a legtöbb társadalmi konfliktussal jár.

Folyt. köv.!