Egy indiai barátom küldte ezt a verset.

Itt, a Rosszalkodósban talán befogadható. Nem irodalmi fordítás. A google után én próbáltam magyarítani. Olyan szép üzenet, meg akartam osztani-

 

 

Lee Tzu Pheng
(Szingapúr - Kultúr Medál győztes)

Kortyolgasd a teádat
Szépen, lassan...

Senki sem tudja
mikor lesz ideje menni.
Nem lesz idő,
hogy élvezd a ragyogást.
Most kortyolgasd a teádat
Szépen, lassan...

 

Az élet túl rövid, de
elég hosszúnak érzed.
Túl sok a tennivaló, annyi minden rosszra fordul,
és legtöbbször küzdesz azért, hogy erős légy,
mielőtt túl késő lenne
és ideje menni.
Kortyolgasd a teádat
Szépen, lassan...

 

Néhány barát marad,
mások menjenek el.
A szeretteid becsben tartod, de nem mindenki marad.
A gyerekek fel fognak nőni
és kirepülnek.
Tényleg nem lehet megmondani, hogy mennek majd a dolgok.
Szóval kortyolgasd a teádat
Szépen, lassan...

 

A végén tényleg
minden a szeretet megértéséről szól.
Ebben a világban
és a fenti csillagokban,
becsüld meg és értékeld az igazi törődést.
Mosolyogj és lélegezz
és engedd el az aggodalmaidat.
Szóval, csak kortyolgasd a teádat
Szépen, lassan....