Az az igazság, hogy néha túlzottan hűséges típus vagyok. Olyan palikhoz is, akik a legkésbé sem érdemlik meg. Nekem mindig az az igazi, akivel vagyok. Ez ugyan még nem volt sok, remélem, nem is lesz, de akkor is, mindkettő az/az volt. Tehát lehet, hogy eszembe jut, hogy ezzel a palival mit lehetne kezdeni, de ez mindig csak futó gondolat, és szigorúan az is marad, és nem azért, mert erővel elhessegetem a gondolatot, hanem mert ha valakit szeretek, az kitölti az egész érzelemvilágomat, és nem tudok másra gondolni, csak rá, legyek bárhol, bárkivel. A környezetemet néha ezzel viszem az őrületbe, mert mindenről Ő jut eszembe és már mondom is...:-)

Ezért fogok egyszer marha nagyot csalódni...