Sokan hajlamosak összemosni az olyan tudósok véleményét az ufológusok gyakorlatilag mendent elhivő esetleírásaival. Egy "kisebb" tudós esetén ez szakmai öngyilkosság egy ilyen hangoztatása. Így gyakorlatilag tényleg csak az élenjáró tudósoktól hallunk ilyen elképzeléseket. Többet soroltam is már. Molnár említi Sagant és a sagani elvet (amivel amúgy teljesen egyetértek), csakhogy...

 

Nem is értem, miért ne lehetne ilyen kérdéseket vizsgálni? Ha eljutottak a földre más bolygó lakói, azzal tilos foglalkozni? Erre már két nagy tudós is megadta a felhatalmazást. Az egyik Carl Sagan amerikai asztrobiológus és csillagász, a másik I. Sz. Sklovszkij ukrán asztrofizikus. Nem egy "vizionálók". Sagan évtizedekig küzdött az áltudományok ellen (ufológia, okkultizmus, stb), nagy szkeptikus hírében nállt. Együtt írták az Intelligent Life in the Universe c. híres könyvüket (1966). Ez sajnos nem jelent meg magyarul. Az 1992-es kiadás borítója:

 

Ez a könyv fenn van az archive.orgon: https://archive.org/details/SaganIL/mode/2up

Van benne egy fejezet, ahol a múltbéli lehetséges érintkezéseket tárgyalják a föld lakók és az idegen űrhajósok közt. Gyakorlatilag elvetik szinte mind, de egyen megakadnak, amit több oldalon át tárgyalnak. A 456. oldaltól kezdődik a könyvben.

A babiloni Oannes-mondáról van szó, amit egy 2300 éve élt babiloni pap, Berosszosz írt le, aki hozzáfért a templomi feljegyzésekhez. Sagan itt az amerikai Cory fordításait használja, aki lefordította Berosszosz antik görög íróknál fennmaradt töredékeit. Berosszosz nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a tengerből hét lény (Apkallu) jött ki, a legfőbb volt Oannész, akiknek félig hal - félig ember testük volt.

A mítoszok elmondják, hogy tervszerűen oktatták az embereket különböző ismeretekre. Sagan ilyen megjegyzést fűz egy helyen a mítoszhoz: "A felsőbbrendű lényekkel való kapcsolattartás egyszerű jellege figyelemre méltó. Oannes-t és a többi Apkallut különbözőképpen „értelemmel felruházott állatoknak”, „lényeknek”, „fél-démonoknak” és „személyiségeknek” nevezik. Soha nem írják le isteneknek."

 

Idézi Thorkild Jacobsen sumerológust, aki elmondja hogy Mezopotámiában az őskor óta éltek emberek, de évezredeken át alig volt az egymást követő kultúrák közt technológiai változás. Aztán az uruki-korszakban (azaz az i.e. 4. évezredben) hirtelen "...a kép megváltozik. Mintha egyik napról a másikra kristályosodna a mezopotámiai civilizáció".

 

Tény, hogy elvetik Agreszt és mások földön kívüliekre vonatkozó teóriáit, viszont - jegyzi meg Sagan - az "olyan történetek, mint az Oannész-legenda... sokkal kritikusabb tanulmányokat igényelnek". Sőt, az amerikai tudós azt is kijelenti, hogy a legenda sok alternatív értelmezése közt "a földönkívüli civilizációval való közvetlen kapcsolat lehetőségének" vizsgálatának is helye van!