Melyik dologban értettünk egyet?

Látod milyen furcsa az élet? Emberiességről. humánumról írsz és olyan hivatást választasz, amihez emberölő szerszámok kellenek.

Én voltam katona. Folyamatosan szörnyű érzés volt számomra, amikor azt ecsetelték, hogy hova kell lőni hogy biztos ne lőjőn vissza, meg hány méteren belül okoz halálos sérülést egy gránát stb. És a seregben lőni is utáltam, mert zavart a tudat hogy mire is kell gyakorolni. Meg az embert formázó cél.... Brrrrrr.... És nem a lövészettel mint sporttal van bajom. Azt csináltam évekig. Egészen jól. Csak ott más a fegyver, más a cél.

Vadászni meg járok. De ritkán lövök, mert nem ez a lényeg. De a villás bikát lelövöm. Mert tudom, hogy ez a genetikailag sérült állat a tehenekért folytatott harcban előnyben van a gyönyörű agancsossal szemben, a viadalon sokszor halálos sebet okozva. És nyakló nélkül örökíti csúnya hibáját.
Ma már ez a vadász szerepe, és nem a hússzerzés. De azért gondolom, hogy az áfonyás őzgerincet vagy a vaddisznópörköltet te sem veted meg?

Az ember stílusa meg magától javul, ha érveket hall és nem kijelentéseket.:o)