MILU Creative Commons License 2021.03.03 0 0 96287

 

 

Esterházy Péter

 

Harmonia Caelestis

9.

 

Igen különbözőek a különböző korok verekedési szokásai és lehetőségei. Nagypapa mesélte, hogy amikor Oxfordban tanult ( ott folytatta tanulmányait ) , meghítta a kenti herceg vacsorálni, s mivel érkeztekor  éppen senki nem tartókodott a kastélyban, senki, vagyis a személyzet, kért egy lovat, s kilovagolt, hogy addig is teljék az idö. Egy sövényhez együtt érkezett valami idegen lovassal, olyannyira együtt, hogy összeütköztek. Az idegen, egy nagypám korú ifjú, dühösen hordta le őt, majd felszólította, hogy szálljon le a lóról.

- kérem, uram. Mit óhajt?

- Verekedni uram, azt óhajtom. - Azzal nekiesett nagyapámnak a lovaglóostorral. Ő kissé meghökkent e szokatlan szigetországi fegyvernemen , de tőle telhetően alkalmazkodott a körülményekhez, az idegen pálya sajátosságaihoz, és csépelte szorgalmasan az ismeretlent vissza. Este a vacsoránál azután (újra) találkoztak, a kenti herceg szívélyesen biccentett. 

- Kedves barátom. Mintha már találkoztunk volna.

- Mintha - erősítette meg nagypám a szívélyes házigazda  föltételezését.

 

A történet nem tehető át a kontinensre.