őszszakál Creative Commons License 2021.02.28 0 0 2143

Tegyük fel, hogy a téridő-kvantumok a valóságban léteznek. Egy kvantum létezése abból tevődik össze, hogy a „forráspontból” kiinduló idődimenzió, egy körvonalon visszaér a félúttól már „nyelőnek „nevezhető pontba. Az idődimenzióval együtt, kiárad a három térdimenzió egymásra merőleges vonalon az idő feléig, majd vissza a forrás/nyelő pontba. Ez a létező, abszolút mozgásból van. Tulajdonképpen a mozdulatlan végtelen nagy potenciából egy ponton előbújó növekvő, majd elbújó gömb, az a hely, aminek a felülete rugalmasan alkalmazkodik a körülötte létező téridő-kvantumokhoz. A végtelen sok pontból nem azonos ütemben, hanem sztochasztikusan felbukkanó téridő-kvantumok képezik a diszkrét elemekből létező 4D téridő struktúrát, azt a színpadot, amin az anyag játssza a fő és mellékszerepeket. Az anyagban rejlő információ, pedig a rendező, szerep osztó, kritikus, de még a nézőközönség is egyszerre.:)