Menjünk sorba! (Hogy máshogy..)

Hihetetlen szellemi magasságokba juttatot bennünket ez az egyszerű bécsi pólya, láthatjuk, hogy amikor meglódul a szellem, és az eszmei alkotás, ott nincs határ... :-)

1. A mondatok helyes értelmezése nem könnyű. Az írásbeli közlésben elmarad a metakommunikáció, ami egyébként nagy segítség, főleg a közlőnek, mert azonnal látja(-hatja), hogy a vevő érti-e az elhangzottakat. Viszont a 15 sor eleje egyértelmű. Ha mégsem értetted, nem baj, előfordul, kérdezz bátran, elmondom másképp. Nem az az érdekem, hogy ne érts meg valamit, hanem épp ellenkezőleg, hogy megérts! 

2. A cipős témához: ismét egy "laza" csúsztatással indítunk, ezért azt tegyük rendbe. Merthogy lemaradt a következő: "Azon persze lehet elmélkedni...". Megvallom, nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan megértő fülekre talál a felvetés, azon meg őszintén csodálkoztam, hogy Te leszel az, aki ezzel azonnal elkezd foglalkozni. Köszönöm neked, ez igazán kedves tőled! (Ez itt nem cinikus megjegyzés, hanem valós érzelmi gejzír!) Számomra bizonyíték lenne, ha igazolni tudnád, hogy a cipősarok abban a korban olyan mértékben elemi ruhadarab volt, ami majdnem státuszszimbólunként viselkedett...

3. És ha már ezt elkezdted, akkor néhány kérdéssel, kéréssel fordulnék hozzád, és néhány észrevételt is tennék:

A festményt első ránézésre nem úgy ítéltem meg, hogy a cipő illetve a sarok a középpont (legalábbis amit a képből láthatunk, annak nincs a mértani közepén, amitől még ábrázolástechnikailag lehetne, de az sem valósul meg). Nincs is középen, nem is feltűnő, a többi részlet is jól kidolgozott. Ilyen alapon a palást, a kard, a csat a cipőn, vagy a "sétapálca" is lehetne központi elem. Viszont nem vagyok művészettörténész ezért bizonyítéknak önmagában nekem kevés. Amint a statisztikából tudjuk, nagyon fontos a megfelelő mintavétel. 1 eset nem eset, és a helyes mintavétel alapvető az elsőfajú és a másodfajú hiba minimalizálásához. Ha Eckhez keresel ilyetén adatot, akkor úgy vélem a 16. sz második feléből, arról a földrajzi területről, ahol Ő élt (serdülőkorában és utána, mert a gyerekkor nem számít) vegyünk mondjuk 100 festményt. Ezeket véletlenszerűen válasszuk ki, ne legyen a vád részrehajlás. Ha a 100 elemzése azt hozza ki eredményül, hogy a cipő vagy a sarok vagy mindkettő témakiemelést tekintve szignifikánsan gyakoribb mint  bármi más, és ilyen előfordulást mutat, akkor az már bizonyíték. Addig nem! Ha időd engedi ezt az elemzést készítsd el, és kérlek majd mutasd be nekem(-künk).

4. A Dunning-Kruger idézése itt egy hatalmas tévedés. Ősszemosása újra két eltérő témának. A DK effektust ugyanis hozzászólásomba azokhoz a sorokhoz fűztem, ahol a kérdések gyakoriságát és egyéb tulajdonságokat vetetted fel. A mai kommunkációs nézetek, marketing és verbális tanok szerint, a kérdezéstechnika, annak módjai, frekvenciája, használata nagyon összetett, lassan külön tudományterület. Az eredeti felvetésedben rengeteg tévedés volt ezt illetően. Erre hoztam példának a DK hatást, mert az egyszerűen megmagyarázza a kérdések mibenlétét adott esetekben, adott személyiségjegyek (mondhatni emberi természet) esetében. Magyarul semmi köze a sarokhoz, Eckhez, a téglákhoz...