Friedrich Hölderlin

HÜPERIÓN SORSDALA

Fönt jártok ti a fény
 puha földjén, boldog Géniuszok!
   Sugárzó isteni szellők
     éringetnek titeket: szent
       húrokon így művésznő
         ujja ha játszik.

Sorstalan, így, alvó csecsemőként
 lélegeznek az égiek;
   szűzi-szerényen,
     bimbón őrzik:
       múlhatatlan
         virul ott a szellem,
           boldog szemeikből
             pillant csöndes,
               tiszta öröklét.

Nékünk más adatott. Ne lehessen
 nyugvásunk helye.
   Tűnnek, buknak
     a szenvedők,
       vakon, egy
         óráról a másra, mint
           a víz verődik
             kőről kőre,
               éveken át a bizonytalanba.

TANDORI DEZSŐ fordítása