Kedves Bregg!

Lám, milyen az emberi emlékezet, kiveti a sémába nem illő elemeket! Ha Lem-re gondolok, eszembe se jut ez a műve. Valóban, a Magellán felhő legfeljebb közepest érdemel, s ha Lem saját művei alkotják a mércét, akkor csak elégségest.

A Legyőzhetetlenben valóban nagyobb valószínűségűnek fogadjuk el az író által sugallt elméletet mint pl. a Solarisban, de azért sem itt, sem ott nincs lezárva kérdés, Lem művészetének egyik lényeges eleme a lezáratlanság, a végleges megoldások kerülése, az alkotó bizonytalanság, többértelműség fenntartása. Lem is elveti a mindentudó kommentátor szerepét, mi, az olvasók is a szereplőkkel egyidejűleg jutunk bizonyos felismerésekre, vagy kezdünk kételkedni eddigi véleményünkben. (Mindez nem vonatkozik a robot mesékre, ott épp a mindentudással felruházott írói kommentárok adják a meghökkentő és mulatságos elemek javát.)

Ami Zsoldost illeti, ezekről van szó pontosan, "A holtak nem vetnek árnyékot" és az "Utolsó kísértés" szerintem lényegesen elmarad többi művétől.

Emlékszik-e még valaki az Aréna című rövidfilmre, ill. az alapjául szolgáló Matos Lajos novellára? Ha a magyar sci-fi aranykönyvét kellene összeállítanunk, helye lenne benne!