Köszi Karesz, jólesik. :) Igen, ritkán ugyan, de el is szoktam tűnődni, jó-e az, ha ennyire tudatosan hallgatom a zenét. De én egy eléggé analizáló típus vagyok, és egyszerűen túl erős a késztetésem az elemzésre, a Nagy Megfejtésekre, az összefüggésekben való látásra, és mivel írni is szeretek, az eredmény ez lesz, amit itt láttok. Mármint a zenét illetően.

És igazad lehet, hogy célravezetőbb lenne nem így egyben, ömlesztve idezúdítani a dolgokat. Eleve gondolkodtam is, hogy ezt a 2020-as cuccot ha nem is átlag hetente, albumonként, de mondjuk havonta, 3-4 lemezes blokkokban teszem ide. Végül nem így lett, talán mert egyszerűen olyan vagyok, aki önmagától ritkán szólal meg, ám akkor arra "oda kell figyelni", és nem olyan, aki - ha nyilván nem is naponta, de - folyamatosan, rendszeresen jelen van; utóbbi attitűdöt azt hiszem úgy érezném, túl sok, fárasztó lennék.

De mondom, tök jogos amit írsz, szóval ezen tényleg töprengeni fogok.

Egyébként már régóta érlelődik, hogy csinálok egy blogot, hogy legyen egy adekvát helye mindannak, ami kikívánkozik. Alapvetően két, egymástól teljesen különböző tematikája lenne, a prog, illetve a nyári kajakozós és vitorlázós élményeim, mert hogy ilyen szokott bőven lenni. Nem fogom reklámozni a blogot, mert nem az számít, hogy mennyien olvassák, de azért fel fogom majd ide egyszer dobni a linkjét.

Nem is hallottam még erről a Kansas-klónbandáról, de jó tudni, köszi!

TSoP: valóban van a Gulliverben is, a La Tierrában is dagályosság, és már önmagában a dagályosság - főleg egyébként írott szövegben - engem is nagyon tud irritálni, viszont ezekben messze nem érzem zavarónak. Én sokkal inkább afféle lelkes, rajongó, és hallatlan magabiztos tobzódásként érzékelem azt, amit te, és gondolom sokan mások is már modorosnak, dagályosnak.

Nick: az album valóban tök szerethető, és igen, talán pont amit írsz, írtok, a korlátoktól való szabadulni vágyás, a bátor kísérletezés teszi ennyire kedvelhetővé.