Sziasztok,

végre találtam olyanokat, akik át is élik azt amit én. Ez tényleg egy sokszor elviselhetetlen állapot.

Az én problémámat lehetne enyhíteni, de aki ezt megtudná tenni, esze ágába sincs.

Röviden.  A Tisza mellett lakom, nyugodt hely lenne, ha nem jönnének hetente legalább 3-szor, van még este 8-kor is, a grippenek. Őrjítő hanggal süvítenek a település felett, legalább 15-20 percen keresztül. Soha sem lehet tudni, mikor jönnek, és mikor mennek el. Naponta több alkalommal is dübörögnek felettünk. Volt, hogy olyan alacsonyan repültek, még a pilótát is lehetett látni. Már volt, hogy csak sírással tudtam enyhíteni a kínomon. A költözés is szóba jött, kerestünk máshol házat, de nem jött össze. Ide is 3 éve jöttünk lakni, hogy közelebb legyünk a szüleinkhez, hogy tudjunk nekik segíteni.  Kétszer is beszéltem a kecskeméti parancsnokkal, semmi javulás. A minap írtam az egyik email címükre, azóta még intenzívebb en gyakorlatoznak. Kérdem én, miért nem lehet békés időszakban békében élni. Miért kell a békét háborús módszerekkel kezelni? A saját polgáraikat készítik ki. Itt a nagy pusztaság. Ha már kell gyakorlatozni, miért nem ott ahol kevésbé zavarja az embert. Biztos vagyok benne, hogy az állatok is megszenvedik, nem is beszélve a hatalmas kiadásról.

Még az a szerencsém, hogy a meggyőződésem szerint ez az állapot nem sokáig fog tartani. Hamarosan olyan világban élhetünk, ahol nem lesz szükség fegyverekre, mert minden mai "probléma" a múlté lesz. 
Nyilván vannak még olyan zajok amik zavarnak, de azokon túlteszem magam, mert kiszámíthatók.

Nálam még hozzájön az, hogy a hallásom túlérzékeny. Tehát még a legkissebb zajt, neszt, zörejt is meghallom.  
Köszönöm, hogy ez a levél enyhített egy kicsit rajtam, és tudom hogy valakik meghallgatnak.

Azt is tudom, hogy Valaki, aki tényleg enyhíteni tud ezen a betegségen, Ő is meghallgat.