Szép estét, 'Embi'!

Eleinte nagy lelkesen igyekeztem minden napról írni valamit.

Később ez a buzgalom alábbhagyott, és csak a kiemelkedőbbnek ítélt eseményekről írtam.

Nem csak a külső eseményekről, hanem arról is, ahogy megéltem. Ha valami számomra tratumatikus, vagy legalábbis felkavaró történést örökítettem meg, akkor mindig éreztem annak jótékony hatását, hogy amint kényelmesen a napló előtt ülve újra végigéltem magamban azokat, csökkent a traumatizáló hatásuk. (Asszem a pszichológusok is ezért ajánlják.)

És igen, szoktam visszaolvasni is. Negatív események kapcsán általában ilyenkor még kisebbre zsugorodott a felkavaró élmény jelentősége, pozitív események visszaolvasása viszont komoly érzelmi muníciót tudott adni! Rá tudott hangolni az (esetleg éppen hiányzó) életörömre!