Kedves Sándor!

A savanyú szederfával (török, bécsi, spanyol, bor, úri stb.) egy-két éve foglalkozok. Nagyon sok irodalmat átböngésztem, melyekből kiviláglik e csodálatos gyümölcsfát a mai kor embere teljesen elfeledte. A rómaiak a birodalmunk kiterjesztésvel a szeretett Morus nigrat magukkal vitték, így aztán az általuk alapított településeik ásatásinál lépten-nyomon ráakadnak a termés magvaira. Európában a kései középkorig ezt a fajt ismerték jóformán, az alba, a selyemeper igazán a XV. századtól kezdett népszerűvé válni. Érdekes módon a selyemhernyó táplálását kezdetben a nigra levelével biztosították, ám a szőrös, durva leveleket csak immel-ámmal ették, a selyem minősége az így táplált hernyók bábjaiból silány volt. Az igazi kavarodás a  csak édes ízű Morus alba var. nigra (nigrobacca) miatt van. Az alba magoncai mindenhol, a homoktalajtól a folyók árteréig felbukkannak. Ezzel ellentétben, az irodalmi adatok alapján, spontán savanyú eperfa magoncokról nem tudnak, a növényfajt, úgy vélik, olyan régóta és ajnározva kultiválják, hogy emberi segítség nélkül már képtelen megállni a saját lábán. Ez utóbbihoz még az is közrejátszik, hogy a faj egyedszáma nagyon lecsökkent (pl. Törökországban az összes Morusnak csak 2%-a nigra, de nem jobb a helyzet Iránban, a feltételezett őshazában sem). Így a tiszteletre méltó idős példányokat in vitro szaporítják: pl. dr. Kahraman Gürcan Kayseriben http://www.lifosbio.com/ A savanyú szederfa termésében a gyümölcssavak, a cukorféleségek, a flavonoidok/fenoloidok és vitaminok aránya olyan ízvilágot eredményez, melyet az egészséges és beteg gyermek egyaránt kedvel. Ezért korábban a belőle készült Syrupus mororumot (a Magyar Gyógyszerkönyv első kiadásában hivatalos készítmény, aztán később kivették), kellemetlen ízű gyógyszervegyületek "fedőanyagaként" használták. Jeszenszky Árpád a Budapesti Hírlapban (1934. júl. 8., 26.old.) a következőket írja: ..."Gyümölcséért termesztik, mely jam készítésére alkalmas. Különösen az angolok kedvelik és régebben oltványát Magyarországról is vásárolták, ma már azonban faiskoláink is keveset szaporítanak belőle." Mára a helyzet megfordult, itthon nem, Angliából vásárolhatunk Wellington, Black Beauty, Chelsea, Jerusalem, Kaester vagy Noir of Spain nevű oltványokat. Oltványt közelebb is találhatunk pl. a Morusa cierna Trnavska fajtát, Bakabányán (Pukanec), Stanislav Stroskanál: https://morus.webnode.sk/cennik/   Itt fagyasztott savanyú epret is árulnak, aki szeretné az aszalt változatot megkóstolni annak lehetősége van innen vásárolni: http://persiashop.hu/Dried-Mullberry-morus-nigra  Az első, "magos" képet azért készítettem, mert a magvak után vadászgatva sokszor nigra helyett albat küldtek (valószínűleg fekete termésűből), így mielőtt rendelnék, elküldöm a képet és a jobboldali magokra mutatok. A második képen egy török alasehiri, a harmadikon egy Vác környéki magonc van, míg az oltványok a tabáni fa oltócsapjaiból indulnak. Jó lenne ismét felkarolni e gyümölcsfaj termesztését, erre azonban a mai modern háztartás miatt nem sok remény van, ugyanis az albaval ellentétben a nigra termése nem dömpingszerűen, hanem, folyamatosan június közepétől augusztus végéig érnek. Szedés után meg gyorsan feldolgozandó...