EGYED EMESE

KÉT MADÁR

Már elrejtőzik előlem a hold.
Hullámra hajtja homlokát az alkony.
A lombok közül bizalmatlanul
figyel egy láthatatlan vadmadár.

Elárvult kezem a kezedre vár;
értelmetlen a parti susogás,
egyedül vagyok, felém fordul távol
és elereszt: idegen már a szempár...

Hold lágy ujjai vigasztalnak engem.
Visszavezetnének, de ha elvesztem,
nem érdekel sem fény, sem visszaút,
idő teste kígyózik, szellő szemhéja rebben,
és lezuhan a madár a szívemben,
csillagok, mécsvirágok a szenvtelen tanúk.

*

Mindenkinek jó éjszakát, csodás reggelt kívánok!