Mivel pont egy hete volt az esemény szomorú évfordulója, gondoltam beteszem a történetet, hátha valaki még nem olvasta, vagy nem hallott róla:

1969. január 31-én 9-en haltak meg Herenden, amikor is 7:57-kor a Herend állomás IV. vágányán álló 1866/a sz. tehervonatba kb. 70 km/h sebességgel beleütközött az M40-217 pályaszámú mozdonnyal továbbított Szombathelyről Budapestre tartó 1807. sz. gyorsvonat.

Az 520-045 pályaszámú gőzmozdonnyal közlekedő, a Lenti Gépesített Lövész ezred (MN 6783) páncélosait szállító katonavonat mozdonya az ütközés következtében a közvetlenül utána besorozott kocsit maga alá gyűrte, az utána következő, katonák által elfoglalt 2 db Gub fedett teherkocsit pedig rányomta a negyediknek besorozott tankszállító kocsira.A tehervonaton utazók közül annak vonatvezetője és 8 katona a helyszínen belehalt sérüléseibe, további egy ember a veszprémi, egy pedig egy budapesti kórházban hunyt el, 28 katona súlyosan 16 könnyebben megsebesült. A gyors-vonaton 5 fő súlyos 17 könnyebb sérüléseket szenvedett, köztük a mozdony- és vonatvezető, valamint két jegyvizsgáló is.

Aznap reggel eseménytelen napra számítottak a herendi vasútállomáson. A Lenti Gépesített Lövészezred katonái egy gyakorlatról indultak haza, 6 óra 33 perckor 1866/a vonatszám alatt érkezetek meg Herend vasútállomás IV. vágányára. A mozdonyvezető szolgálati ideje lejárt, itt várta a leváltóját, azonban az a vonat, melyen a váltó mozdonyvezető utazott 5 percet késett, így a katonavonat, nem tudott időben elindulni. Ennek ellenére a még szolgálatban lévő éjszakás váltókezelő úgy számolta, hogy a katonavonat még a Szombathely felől érkező gyorsvonat előtt el tud menni. Gondolván, hogy a 1866/a számú vonat, még a gyorsvonat előtt elmegy, az éjszakás váltókezelő kiment, majd át állította a IV. vágányra terelő 5-ös számú váltót kitérő állásba, majd visszatérve az őrházba, a váltózár kulcsot az asztalra helyezte és a zászlóját rátette. Ennek tényét viszont már nem jelentette, figyelmét ez után pedig folyamatosan elterelték, először egy ács kereste a váltókezelőn az elhagyott pénztárcáját, majd megérkezett a nappalos váltókezelő, ám segítség helyett, az újonnan vásárolt kabátjával kezdett dicsekedni. Az asztalra pillantva észrevette a zászló alá került váltózár kulcsokat, de azok bilétáját a zászló miatt nem látta. Ekkor már közeledett a Szombathelyről érkező gyorsvonat, melynek mozdonyvezetője későn vette észre, hogy a váltó nem jó állásban van, ugyanis figyelme a vonat szolgálati menetrendjére irányult, mely le esett a helyéről, a vezetőállás padlójára. Mihelyt összeszedte, majd észre vette a váltó helytelen állását azonnal vészfékezett, ám akkor már késő volt. A gyorsvonat 70 km/h sebességgel ütközött neki a katonákkal teli vonatnak.

A mentés perceken belül elkezdődött, a mentők több kocsival érkeztek a helyszínre. A könnyebb sérülteket az állomás épületében látták el. A Veszprém megyei kórház a szerencsétlenség hírére minden intézkedést megtett a beérkező emberek gyors és szakszerű ellátásért. A súlyos sérültek közül huszonhetet katonai helikopterekkel a budapesti Központi Katonai Kórház baleseti osztályára szállítottak. A többi utasért fél órán belül a MÁVAUT autóbuszai jöttek és a veszprémi vasútállomásra vitték őket. Az első cikk, már másnap február 1-én megjelent az újságokban. Pár nappal később ismét megjelent egy beszámoló a Naplóban. Ebben a Veszprémi Kórházban zajló eseményekről írtak:

"A tragédia hírére az éjszakai ügyeletesek a helyükön maradtak, nappalosok hamarabb beérkeztek a munkába, de még a szabadságon lévők is hívás nélkül jöttek. A lépcsőkön ingajáratként hordták a nővérek a földszint és a negyedik emelet között a röntgenfelvételeket. A kórházi személyzet mellett ötven egyetemista jelentkezett, hogy szívesen segítenek. Nekik elsősorban a feljegyzések elkészítése lett a feladata, valamint ők továbbították a kórtermekbe a csomagokat, mivel a tömeg miatt korlátozták a látogatást, így sokan csak kintről üzenhettek a hozzátartozóiknak. Az akkor nyilatkozó orvosok szerint 1950 óta nem láttak ilyen nagy, megfeszített és szomorú munkát ebben a kórházban. A két nagy műtő és a négy kötöző folyamatosan tele volt, osztályozni kellett, hogy kit kell azonnal műteni vagy előnyben részesíteni. Nehéz döntés volt ez, hiszen egyetlen hiba éltekbe kerülhetett. Közben folyamatosan próbálták kiüríteni a kórtermeket, akit csak lehetett hazaküldtek. A telefonközpontosoknak is akadt bőven dolga. Egyszerre hárman is dolgoztak a sebesültek névsorának összeállításán és hozzátartozóik tájékoztatásán. A harmadik cikk a tragédia után egy héttel jelent meg. Ebben tájékoztatták az olvasókat a sebesültek állapotáról, valamint megköszönték az összefogást, ami a baleset kapcsán kialakult. A szerencsétlenség napján 271 embertől 79 palack vért szállítottak Veszprémbe. A kórházban több gyógyulófélben lévő beteg önként felajánlotta ágyát a sérültek elhelyezéséhez. A fővárosba irányított katona-sérülteket a mentőszolgálat és a honvédség autóival szállították. A gyors és kíméletes szállításhoz értékes segítséget nyújtott egy szovjet katonai egység is, amelynek nagy befogadóképességű helikoptere – a magyar helikopterekkel egyidőben – elsők között kapcsolódott be a mentési feladatokba. Természeten nem maradhatott el a felelősök elszámoltatása. A bíróság a szolgálatban lévő egyik váltóőrt nyolc, társát három évi letöltendő szabadságvesztésre ítélte nem jogerősen. A Veszprém Megyei Bíróság által megállapított büntetési tételeket a Legfelsőbb Bíróság 1969. október 28-án kelt ítéletében helybenhagyta."