Takarjuk le egy pillanatra Lenin elvtárs mellszobrát, elvtársak, és tegyük a szívünkre a kezünket. A fő- és kegyvesztés terhe mellett vallom, hogy van azért abban valami alapvető igazság, amit a baráti lengyel elvtárs írt. A darabszám volt a lényeg a tervezőasztaltól a gyártósor végéig, nem pedig a minőség vagy a vásárlói kívánalmak. A szerencsésebb darabok üzemképesen jöttek le a gyártósorról, a kevésbé szerencsések nem. Gyakori volt, hogy a Keravillban nem üzembehelyezett  állapotban lehetett megvenni a motorkákat - otthon kellett befejezni/kijavítani a gyárakban el(nem)végzett munkát.

Egy példa: a képen Jurij Vlagyimirovics Nyikulin elvtárs látható (szovjet színész, cirkuszigazgató, róla nevezték el a moszkvai Nyikulin cirkuszt), vásárolt egy Rigát, hazavitte, darabokra szedte s összerakta, hogy üzemképes legyen. A képen azon gondolkodnak, hogy a megmaradt alkatrészek vajon honnan maradtak ki. (A hülyeséget már én írtam oda.)

S abban is van némi igazság, hogy a Rometnél csak egy rettegettebb szovjet kismotor volt...