Móvár—Siófok: 30-25 (14-13)

 

 

A Móvár kezdte jobban a meccset: Horácek és jobbszélről Böhme kimaradt próbálkozásait követően indulásból rögtön két gólt is lőttek, a második után Horáceket még ki is állították (2-0 1'34”) Azután Szarková talpról nyolc méterről talált be, majd Niombla pontatlanul balszélre kiadott passzából rendezetlen védelem ellen Katona Flóra jobbszélről (4-1 5. perc). Ez a lendületes kezdés mintegy megadta az alaphangot a mérkőzésnek: látszott h a Móvár elszánt és győzni akar.

 

Az első percek múltán a Siófok védekezése javult és Szikora is elkezdett védeni. Elöl Jezic-et kétszer is sikerült megjátszani, köztük Tomori is egy egészen szuper assziszttal. Indulásból is lehetőséghez jutottak: Hársfalvi kihagyta, Böhme belőtte a ziccert. Niombla két perc alatt kétszer is betalált, egyszer középen talpról nyolc méterről, aztán baloldalon felugrásból hét méterről úgy h közben két védő is faultolta (7-8 a 18. percben). Úgy tűnt h a vendégek kiheverték az első percek megrázkódtatásait és akár át is vehetik a mérkőzés irányítását.

 

…és ekkor jött el Tóth Eszti ideje (aki ezt megelőzően végig pályán volt, de nem nagyon vétette észre magát). Először hetesből lőtt gólt, majd még egyet lendületből felugrásból kilenc méterről, mintha Zácsik lett volna a pályán (aki ismeri Eszti játékát tudja h tőle átlövéseket évente egyszer vagy kétszer ha látunk). Ezután visszafutott védekezni, a következő támadásnál kilépett nyolc méterre és Tomorit elölről leütközte, aki elesett és az arcát fogta igen fájdalmas pózban a földön…. addig nem is volt hajlandó felállni amíg Esztit piros lappal végleg ki nem állították. (Tény hogy az ütközésnél egyik kezével elérte Tomori fejét, de inkább alulról az állát és nem az arcát, ezért a piros lap túl szigorúnak tűnt…) Akárhogy is, a huszonegyedik percben a Móvár elveszítette egyetlen magyar játékosát akit Gyurka János hajlandó belső poszton is pályára küldeni, mert amúgy Szarková, Lancz Barbi, Kovács Patti és Hudák Anett játszott végig, és beállóban is egyedül Horváth Betti….(Siriánt ma nevezték de egy percre sem cserélték be.)

 

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyik kulcsjátékosa elvesztése még inkább megacélozta a Móvár elszántságát, ráadásul a Tóth Eszti helyét átvevő Kovács Patti ma kirobbanó formában játszott (amit Esztiről nem mondanánk…..) Először egy egészen váratlan assziszttal a jobbkettőben a vonalon hirtelen üresen maradt Lancz Barbit hozta helyzetbe, majd a középen  tíz méterre kilépő Tomorit megkerülve a hatosról talált be, aztán hét méterről Jezic mellett talpról lőtt gólt és a félidő utolsó másodperceiben kilenc méterről a vonalon középről lefelé mozgó Horváth Bettinek adott pontos labdát (akire Tomori nem figyelt amikor a háta mögött – igaz, a kapuelőtérbe belépve – elhaladt). Így aztán Kovács Patti két gól+két asszisztjával a félidő végén 14-13-ra vezetett a Móvár.

 

A szünet után mindkét csapat újult erővel vetette bele magát a küzdelembe, a Siófok védekezése Móvár szintű volt már, de hiába, mert elöl egyre-másra követtek el hibákat: Horácek eladta a labdát, Hársfalvi Juli indulás ziccerét bravúrral védte Herczeg Lili, Tomori beállósnak szánt passzát Stranigg Zsófi szerezte meg….a vendégek közül egyedül az újonnan becserélt Such Nelly volt kapura veszélyes, ő hamar kétszer is betalált.

 

A Móvárnál Kovács Pattira továbbra is lehetett számítani – legjobb meccsét játszotta ebben a szezonban – és egy idő  után a többiekre is. A negyvenedik percet követően Szarková, Lancz Barbi, Stranigg Zsófi is elkezdték egymás után lőni a gólokat – Zsófi fantasztikusan dinamikusan mozgott, másfélszer gyorsabb volt mindenkinél - és Herczeg Lilitől több fontos védést is láttunk a kapuban. A hazaiak kiváló védekezése megbénította a siófoki akciókat elöl: Jezic-et beállóban képtelenség volt megjátszani, Tóth Gabi talpról eleresztett lövései elakadtak a védőkön, átlövőjáték meg nem is volt. A korábbi meccseken ígéretes Horácek ma teljesen csődöt mondott: már az elején elrontott egy lövést és ki is állították rögtön; utána hosszú ideig teljesen eltűnt, majd két siófoki védő és a közöttük álló Jezic mellett akart talpról gólt lőni (!), ez persze mission impossible….Aztán középről betalált, majd két perc múlva ugyanez az akció már nem sikerült és akkor jött helyette Kiss Niki. Ő mindjárt az elején kétszer nem tudta elkapni a labdát, utána meg rögtön kiállították. Ez a rossz kezdés úgy tűnik elbizonytalanította, és a második félidőben már sem ő, sem Horácek nem tudtak érdemben hozzátenni a játékhoz.

 

A kiváló móvári védekezés és az elöl egyre javuló egyéni teljesítmények hamar meghozták a remélt eredményt: tíz perccel a vége előtt a hazai csapat már nyolc góllal vezetett (27-19 51. perc) és ezzel eldőlt a meccs. A Siófok nem adta fel, de komoly esélyük már nem volt visszajönni, a végén a Mosonmagyaróvár megérdemelten ünnepelhetett. A csapat már az első perctől ezer fokon égve vetette bele magát a küzdelembe és ezt a motiváltságot végig meg tudták őrizni. Többen szeretik a magyar csapatok erőnléti és fizikális állapotát kritizálni, nekik csattanós választ ad a móváriak mai teljesítménye: mindenki ezerrel pörgött, a játékosoktól fantasztikus lelkesedést és energiával teli játékot láthattunk, egytől-egyig mindenkitől, még az ötvenötödik-hatvanadik percben is. Móváron nincsenek erőnléti problémák és a csapat játékát is jól összerakta a szakmai stáb. Nem mellesleg ezzel a győzelemmel bejelentkeztek a dobogóra…