Kedves ecsém!

Elöljáróban pár szót mondanék a könyvről. Régebben olvastam és nagyjából rám is hasonló hatással volt. Aztán kicsit később, érettebb fejjel is elolvastam és részben átértékeltem a benne leírtakat. Úgy éreztem minden fejezet elolvasásánál, hogy “igaz, igaz, de egy kissé le van sarkítva”, vagy “igaz, igaz, de én mégsem vagyok ilyen,”
Maga a könyv egy gondolatsor, ami elágazik többfele, aztán kisebb-nagyobb köröket leírva visszatér önmagába, hogy ezután még összetettebb formában ágazzon többfele, és megintcsak egy pontba fusson össze.
Hozzá tartozik még, hogy ez az egész egy hipotézis, amit maga Lorenz, utólag részben korrigált Természetesen ez semmit nem von le a leírtak értékéből.
Te kiragadtál egy gondolatot az egészből, ami csak teljességében lehet tökéletesen megérteni.
Na jó, így viszont már könnyebb vitatkozni róla (bár nem ez a szándékom).
Esztétikai eldurvulás:
Ha kimegyek a természetbe, és meglátok egy kis gyíkot, bizony elcsodálkozom és sokáig nézem, mert ez a picinyke teremtés magában hordozza a nagy Mester minden tudását. A lábacskái pont ott vannak, ahol lenniük kell. A fejtartását nevezhetném fejedelminek, és ahogy ott lapul feszülten figyelve a zsákmányt, látom, hogy a legtökéletesebb vonalakat a természet rajzolja. Gondolom ilyen, vagy hasonló élményei mindenkinek voltak mondjuk mikor észrevettetek egy öreg tölgyfát, vagy lenéztetek egy hegy oldaláról
Én ezek után nem tudom, mit értsek esztétikai eldurvuláson.
Erkölcsi eldurvulás:
Az erkölcsi normák folyamatosan változtak a különböző történelmi korokban. Erről igazából nem tudok mit mondani, de nem tartom valószínűnek, hogy bárki jobban érezné magát az őskorban vagy a középkorban. Mihez képest durvul az erkölcs?
Kiragadtad még az alábbi gondolatot is.
“Miért is érezne a felnövekvő ember tiszteletet bármi iránt, ha minden amit maga körül lát, emberi mű mégpedig nagyon silány és ocsmány emberi mű.”
Miért ne érezne?
Ha jártál már Firenzében, akkor te is éreztél ilyet. Az építőművészet gyöngyszeme az a kis város. Vagy ha megnézed Michelangelo Dávidját, erről beszélni sem lehet, mert minden szó felesleges. Mozart Requiemjét legalább olyan tökéletesnek gondolom, mint a madarak csivitelését. Vagy silány és ocsmány lenne mindez csak azért, mert ember műve? A szépség, mindegy, hogy ember vagy a természet alkotta, tiszteletet érdemel.
A harmadik fejezet egyébként szerintem a leghasznosabb olyan szempontból, hogy kicsit jobban megértsd a környezetedben lakó/élő embereket. Hogy ne egyből a harag legyen a reakciód, ha a szomszéd ordít a gyerekkel, stb…

Tisztelettel

Mf