Bevallom, számomra szimpatikus volt Britt-Marie. A könyvben persze erősebb a lélektani hitelesség, de így is jó. 

Tetszett, ahogy a helyzetet kezelte. Meglátva a férje barátnőjét, nem kezdett el patáliát csapni, beérte azzal: Gondolom, egyedül is kitalál.

Ezt főleg azért méltánylom, mert nemrég fejetem be az Amikor elhagytak című könyvet, no, ott kezdtem félteni a hősnőt, hogy előbb-utóbb kényszerzubbonnyal jönnek érte. Szerencsére helyrerázódott, de ennyire szélsőséges reakcióval nehéz azonosulni.

Két dolgot nem értek Britt-Maire történetében. Az első az, hogy mi vitt rá arra egy viruló szőkeséget, hogy viszonyt kezdjen egy kétszer olyan idős férfival? Nem olyan jóképű, és nem is olyan gazdag, úgyhogy az ő motivációját nem nagyon értem.

Ezzel kapcsolatban is van egy jó észrevétele a feleségnek: A férjem szerint nincs fantáziám. El sem tudja képzelni, mennyi fantázia kell ahhoz, hogy magamnak megmagyarázzam, miért van parfümszaga az ingének.

A másik az, hogy nem jutott eszébe a leglogikusabb munka: a takarítás. Egy ilyen rendmániás nő, aki mániákusan tisztít mindent, ráadásul bio módszerrel takarít, az nagyon megbecsült munkaerő lehet.

Néhány barátnőm is mondott olyasmit, hogy szeretné, ha a férje elismerné az ő munkáját is.

Igaz, közvetve megtette, hiszen azt mondta, hogy a feleség nélkül feje tetején áll a ház.