ELTE:

 

 

http://finnugor.elte.hu/tortenelem/Egyesnepek/Obi/obi.htm

 

 

"A déli eredetű, minden bizonnyal ősiráni nyelvet beszélő népcsoportok északon az ugorsággal és keleten a szamojédok elődeivel közösen alkották a bronzkorban az andronovói kultúrát. A kultúra régészeti emlékei azt bizonyítják, hogy a háziasított állatok között a lónak kitüntetett szerepe volt. Az ugor nyelvek megőrizték a lótartás emlékeit az ebből a korból származó ló, nyereg, fék, másodfű ló, illetve harmadfű ló szavakban. Az ugor együttélés korának másik fő jellemzője a bronzművesség felvirágzása. Ennek emléke az obi-ugorokkal közös ón szavunk."

 

Az andronovói kultúrát László Gyula többször körbejárta.

 

 

Fodor:   http://www.vasiszemle.hu/2010/01/fodor.htm

 

 

"Sokatmondóak ebből a szempontból azok az ugor korban meghonosodott szavak, amelyek mind az obi-ugor nyelvekben, mind a magyarban megőrződtek. Ezek az új típusú gazdálkodás kialakulásának forrásvidékeit is jelzik. Ősiráni eredetű tehén és nemez szavaink tehát nem csak az ugor szarvasmarha- és juhtartás egyértelmű bizonyítékai, hanem arra is rávilágítanak, hogy az állattartással és általában a termelő gazdálkodással őseink déli szomszédaik révén ismerkedtek meg. Az ősi ugor földművelésnek is van nyelvi nyoma: horol (sekélyen kapál, szánt) szavunk őrzi az ugor kori szántás-vetés emlékét. Igen fontos, hogy a lótartás és lovaglás szinte teljes szókincse megvolt ugor őseink nyelvében: fék (=zabla), nyereg, kengyel, ló, másodfű ló (=kétéves csikó), harmadfű ló (= hároméves csikó). Mindez pontosan ráillik az andronovói műveltség fejlett lótartásáról kialakított képre. Az elmondottak értelmében igen lényeges, hogy ekkoriban került át az ősiráni nyelvből szekér szavunk is, amely egykor ugor rokonaink nyelvében is ezzel a jelentéssel volt meg, ma azonban már csak az északon használatos szánt jelenti."

 

Lásd Fodor irodalomjegyzékében bőven 1990 előtti források is.