Cseh Katalin

 

Tényvers

 

 

Huszonhárom év után

bejelentette hogy elmegy

csak úgy egyszerűen

mintha azt mondaná

hogy kenyérért szalad

a sarki boltba…

Vasárnap este volt

ott álltam a szoba közepén

gombóccal a torkomban

régmúlt havazások

csöndje sűrűsödött bennem…

Sírhatnékom támadt de nem sírtam

csak befele a láthatatlanba

erősnek kell lennem gondoltam

magamban és meg is próbáltam

de az önsajnálat erősebb volt nálam

hogy éppen mit érzek arcomra mázolta…

Ő azonban szenvtelenül

összepakolta a holmiját és indult

elköszönt elment itt hagyott

a nyirkosan pislákoló őszi estében…

Az üresség űrtartalma végtelen

szundikál benne a védtelen

meztelenül pőrén kopáran

az egyedülvalóságban

 

Hosszan néztem utána

a fiam után…

aztán a nyitott ablakhoz léptem

egyetlen csillag árválkodott az égen

meg-megremegett csecsemőfehéren…