Fehérvár—Kisvárda: 25-27 (13-13)       január 22

 

 

A Fehérvár feltámadása december végén kezdődött, egy váratlan de megérdemelt sikerrel, a játékerőben jobb Kisvárdával szemben (21-22). Most ugyanezt a csapatot kellett volna hazai pályán legyőzni, de három héten belül megismételni az ilyesmit sosem egyszerű. Pláne úgy h a Kisvárda legutóbb októberben nyert meccset, és öt egymást követő vereség után amolyan „egy-életem-egy-halálom” hozzáállással rontott neki a Fehérvárnak, mindjárt a mérkőzés elején. Három perc alatt négy helyzetük is volt, ebből hármat belőttek (Karnik középről, illetve Udvardi Laura és Milosevic jobb- és balszélről [ennyit arról h Pijevic-nek nem lehet szélről gólt lőni…]). Közben az Albánál Gerháth Kincső magasan a kapu fölé bombázta az első próbálkozását kilenc méterről (OK, közben Karnik komolyan faultolta, a jv-k meg nem fújtak semmit….), lőttek róla egy gólt, kétszer eladta a labdát támadásban majd még egy lövést küldött a kapu fölé…mindezt ő is alig több mint három perc alatt (0-3 a 4. percben) Rövid időre lecserélték, de aztán visszaállt, védekezésben megint tanácstalannak tűnt, ráadásul elöl egy százszázalékos ziccert is kihagyott, így tíz perc után 3-6-nál végleg lekerült a pályáról és később már csak perceket kapott a második félidő végén.

 

De Gerháth Kincső nélkül nincs 5:1-es védekezés, ezért ez egyben azt jelentette hogy ma a Kisvárdának a Fehérvár rettegett nyitott védekezéséből néhány perc jutott csak, amúgy meg ötven percen át szimpla hatosfalas védekezést láttunk a hazai csapattól hat-hét-nyolc méteren. Nagyjából a mérkőzés ötvenedik percéig ez is jól működött (huszonkét kapott gól ennyi idő alatt igazán nem sok) de aztán a végén becsúszott már egy-két komolyabb hiba.

 

Afentaler az első fehérvári időkérés után állt be és aztán végig nagyon ügyesen és eredményesen játszott, gólokat lőtt, gólpasszokat adott, az Alba legjobbja volt. Az első félidő végén nyolc percre becserélt Utasi Linda is összehozott két gólt (egyiket átlövésből, másikat betörésből amiből hetes lett….) így aztán a szünetre eltűnt a Kisvárda előnye (13-13). A második félidő elején Háfra Luca is betalált egymás után kétszer (a másodiknál egy nem túl pontos passzt vett le ügyesen balkézzel es lőtt ebből rögtön jobbkézzel gólt) és még mindig egyenlő volt az állás (17-17 a 37. percben). Ezt követően hét percen át három gól esett csak, négy percig 18-19-et mutatott az eredményjelző és egyértelmű volt h aki innét el tud mozdulni, lépéselőnybe kerül.

 

Ez végül a Kisvárdának sikerült, drámai körülmények között. Passzív játéknál már csak egy passzra maradt lehetőség, ezt feladták átlövésre Karnik Szabinának, akit  a védőfalból előre lépő Boldizsár Bia felugrás közben a levegőben faultolt (Biát itt Szabó Ninának és Dombi Lucának kellett volna elzárni….hát ez így utólag nem tűnik életképes ötletnek). Karnik jobb térdének (a jó térdének…) annyi lett, hosszan kellett őt a pályán ápolni, szívettépő jelenet volt, egy térdszalag-szakadást sosem jó látni. Az újabb szabaddobást Termány Rita jött be elvégezni, a labda a felugró védőről visszapattant középre 11 méterre Szabó Ninához, akitől jobbra már nem állt senki. Ő megindult előre és j3 7 méterről felugrásból gólt lőtt, Triscsuk és Bardi Fruzsi ott álltak két oldalt a vonalon de hozzá sem mertek érni…így lett 18-20 (44. perc).

 

Két perccel később Szabó Nina középkezdésnél megszerezte a labdát (’trademark’ játékelem tőle), megindult vele és megint betalált (19-22). Ezt követően 20-22-nél két fehérvári akció is kimaradt:  először Töpfner hagyott ki indításból egy ziccert, utána meg Dányi indította őt túl hosszan. A vendégeknél ezzel szemben Dombi Luca kétszer is klasszul helyzetbe került (Bouti Fruzsi és Siska adta az asszisztokat), ebből is lett aztán két gól (az egyik hetesből). Volt még hátra tíz perc, de úgy tűnt h Karnik Szabina kiválása – ezen a meccsen a Kisvárda egyik legjobbja – csak még jobban megerősítette a vendégcsapat játékosait abban hogy ezt a meccset meg kell nyerni mindenáron. És mivel eddig is ők tűntek acélosabbnak, ezután már efelől kétség sem lehetett. Az új jobblövő, Habánková korábban nem tett hozzá sokat a játékhoz, de most amint beállt rögtön lőtt egy gólt és utána még kettőt. Az Albánál elöl Afentalerben és Triscsukban lehetett bízni, ezzel szemben védekezésben Boldizsár Bia leütközni már nem nagyon mert senkit és kétkezes lökés helyett is inkább csak megtámasztotta azokat, akik néha a közelébe kerültek  (ilyen szempontból tanulságos megnézni ahogy a Kisvárda utolsó támadásánál a gólpasszt adó Milosevic-et „faultolja”).

 

Három perc sem volt már hátra amikor Bouti Fruzsi asszisztjából Udvardi Laura jobbszélről nem könnyű szögből betalált (24-26), majd Triscsuk harcolt ki egy hetest, vagyis inkább baloldalon hét méteren teljes erőből nekirontott Termány Ritának, aki az ütközés pillanatában még jól láthatóan a vonal előtt állt (és nem is értette hogyan lehetett aztán ez hétméteres). A büntetőt Afentaler lőtte, Pásztor Betti kivédte. Két perccel a vége előtt újra a Kisvárda támadhatott, persze nem siették el és Bakó Botond időt is kért. Utána passzívnál Habánková próbálkozott átlövéssel jobboldalon, ezt Dányi védte.

 

Másfél perc még, az Alba felállt fal ellen támad, fél perc után Afentaler felkanyarodik bal3-ba és kilenc méterről szuperül megjátssza középen a vonalon Bardi Fruzsit, aki kapura lőne de Dombi Luca oldalról ellöki. Újabb hetes és Lucát ki is állítják. A hetest Triscsuk belövi (25-26), nagyjából egy perc van még hátra, a vendégek persze húzzák az időt, Dombi Katát színészkedésért felelősségre is vonják a jv-k, de passzív játékról még szó sincs. Ennek ellenére a figyelmeztetés után, huszonhárom másodperccel a félidő vége előtt, Habánková balszélről megindul a labdával, végigfut a kilencesen és nagyjából középről - már faultból - kiadja a labdát jobbra tíz méterre Habánkovának. Ő azonnal megindul befelé, Bardi Fruzsi oldalról már nem meri ellökni, így aztán a vonal előtt Háfra Lucára felugorva, szó szerint rajta állva lő gólt jobb2-ből. (Luca a magasságkülönbség ellenére bevállalta ezt a frontális ütközést a hatoson, kevés balszélső meri ezt megtenni, ezért külön dicséretet érdemel....)

 

Van még nagyjából tizenöt másodperc, de ezzel a góllal eldőlt a meccs (25-27), a Kisvárda visszavágott a decemberi vereségért. És meg is érdemelték ezt a győzelmet, mert végig úgy tűnt h jobban akarják a győzelmet és most védekezésben is inkább odatették magukat mint a Fehérvár. Három héten belül kétszer legyőzni ugyanazt az ellenfelet nem egyszerű…..lehet h ilyenkor a vereség az első meccsen később jobban motivál mint a győzelem?