Szia!

 

Az egész családomon átszaladt a vírus, mint egy gyorsvonat, a lányomat (40-es) nagyon megviselte, erősen ingadozó vérnyomás 110-190-ig akár percek alatt. Gyengeség rosszullét, stb. Kórház, egy hét kivizsgálás (még nem tudtuk, mi okozza a tüneteket) majd egy teszt kimutatta a fertőzést... Újabb mentő, megint kórház.

Aztán szépen lecsengett... Két hónap elteltével tünetmentes mindenki. A férje csak enyhébb, de hasonló tünetekkel megúszta, én és a párom (70-esek) két heti hasmenéssel egyéb tünetek nélkül átvészeltük, az unokám (6) észre sem vette. (Mi privát csináltattunk tesztet)

Rá egy hétre az óvodát zárták be egyik óvónő fertőzöttsége miatt, de ő is könnyedén átvészelte, részleteket nem tudok.

A családba volt még néhány fertőzött, de ők is megúszták kisebb nagyobb tünetekkel (rosszullét, fáradtság, hasmenés, stb...)

Tágabb ismeretségi körben egy idősebb ffi, belehalt.

A kórházban - ahol a lányom is volt - nagyon sok covidos beteget ápoltak...

 

Azon meg ne csodálkozz, hogy korábban nem kaptál beszámolót senkitől, mert akkor még kevés volt az érintettek száma, s aki tünetmentesen átesett, nem tudhatta, hogy megúszta...

 

Azt gondolom, hogy a média nem véletlenül riogat - még, ha kissé túloz is olykor, vagy éppen elhallgat - és fegyelmezett, szabálykövető magatartást kér, mert bár nem lehet a fertőzésnek megálljt parancsolni, lassítani lehet a terjedését, amivel a kórházak betegellátó képességét még elfogadható szinten lehet tartani.

Ha csak minden századik fertőzött szorul kórházi ellátásra, már az is 1000 000 beteget jelent, ami  korlátozások nélkül egy-két hónap leforgása alatt zúdult volna az egészségügy nyakába...

 

Ja, és aki még nem esett át súlyosabb következmények nélkül, az könnyen ítélkezik, de abban a pillanatban, mikor neki lenne szüksége szakszerű ellátásra, akkor meg az egészségügyet szidja...