80-as évek, Nürnberg, valamelyik áruház.

Állunk az ügyfélszolgálatnál sorban, MWS-t pecsételtetni, három magyar.

(Fiatalabbaknak:forgalmi adó visszatérítés. Ha lepecsételtetted a boltban és a határnál, visszaadtak 14%-ot az árából - legközelebb).

Két csaj melózik a pult túloldalán, az egyik az pultnál, ő normálisan van kifestve, de a másik mint egy viaszbaba, ő járkál a másolóhoz a papírokkal.

Az egyik srác megszólal: Nézzétek! A csajon annyi vakolat van, hogy elég lenne kettőnek is.

A másik rátromfol: Elég az háromnak is. És valóban, mintha egy maszk lenne az arcán.

Folytatás nincs.

Még vannak ketten előttünk, aggódunk, hogy zárásig sorra kerülünk-e? Kérdezzük egymást: vajon meddig vannak? 6-ig vagy 7-ig?

 

Erre megszólal az ügyfélszolgálatos csaj: Nyugi, 7-kor zárunk!

Hallotta az egész korábbit, de akkor nem reagált...

 

Kiderült, hogy felvidéki a csaj, onnan disszidált. Komáromi (Komárnoi oldal).

(Ezt se ismerik már a maiak, olvassanak utána, lusta vagyok)