Keynes Creative Commons License 1999.09.30 0 0 137
Bármennyire is TUDOM, hogy a legtöbb dologban igazad van, amíg nem ÉRZEM magam biztonságban, addig nem választhatok mást.
Azt hiszem (remélem) nincs igazad, és nem a párjában nem bízik. Sokkal inkább attól tartok, hogy magában nem bízik eléggé. És persze hogy kifogás az, hogy nincs tisztaság, hogy egy ekkora lakásba nem férna be 4 ember, hogy azt sem tudja milyen lesz, és addig... - de tudod az ember saját magának is meg kell, hogy indokolja, mit miért csinál, és ilyenkor racionális érvekkel csapja be önmagát, hogy igazolja a döntése helyességét.
Rengeteg dolgot teszünk azért, mert úgy érezzük jónak, vagy félünk az ellenkezojétol, mégha racionálisan nincs is igazunk. Sot van amikor tudjuk, hogy nincs igazunk, és mégis úgy cselekszünk. Minden tiszteletem azoké, akik uralni tudják a félelmeiket, vágyaikat, érzéseiket - én egyelore nem állok ezezn a szinten. Ezért is mondtam, hogy a választás lehetoségét kell megadni. Nem érzéstelenítve, nem gyorsítva, az orvossal elore megbeszélve, hogyan szeretné, az IKEA szüloszobában - én bízom benne, hogy nem lesz baj. Elsosorban abban, hogy semmi komoly problémát (sem testi, sem lelki) nem fog átélni sem a feleségem, sem a gyermekem. Te meg (addig is) drukkolj nekünk.
Bár hangsúlyozom, - a Leboyer könyv, és a többi olvasmány, a topicbeli vélemények, személyes tapasztalatok útján - egyetértek a természetes szüléssel, mégis meg kell jegyeznem, hogy a kórházak igenis értek el eredményeket, például az anyák biztonságának növelésében. Az a dolog ami "ugy van kitalalva, hogy azt mindenki meg tudja csinalni, vagyis nem aggodna teli a nadragjat" igen nagy csecsemo- és anyahalandósági mutatókat produkált korábban. Azt is meg kell hogy mondjam, hogy nem statisztikát és átlagokat fogunk szülni, hanem egy egészen különleges és egyedi gyermeket. És ebbol a szempontból nincs elenyészoen kicsi százalék, meg áéltalában - pontosan 50% mindennek az esélye (vagy igen, vagy nem).
Kérlek ne vedd támadásnak, amit itt írok (én sem vettem annak a Te válaszodat) - pusztán megpróbáltam leírni, hogyan látom ugyanezt a dolgot más szemszögbol én. Kézenfekvo, hogy a riposzt: racionális érvekkel csapom be magam, és támasztom alá a saját hülyeségemet. Lehet. De akkor nekem (nekünk) vélhetoleg ez az út adott: hiszen tudjuk, véletlenek nincsenek.
Előzmény: ccsa (136)