Na, örömmel olvasom és látom, hogy megmozgatta mindenki fantáziáját a feladat. Zolinak és Alpárnak egy-egy pluszt adok mindjárt, mert két olyan lenyomat/levonatanyagot említettek, amelyeket szerintem az oldószereseknél sokkal egyszerűbben lehet használni és nem károsítják az élő növényeket vagy állatokat sem (bár utóbbiaknál nehéz megoldani, hogy a száradás alatt ne másszanak el). A PVA-ról szakirodalomban két '60-as években írt német cikken kívül nem olvastam, ami nagyon meglepő. Ugyanis PVA-ból van a polárfólia is, ami azt mutatja, hogy mennyire jó filmet ad a polivinil-alkohol. Nagy a szakítószilárdsága és bár vízoldható, csak igen meleg vízben oldódik. Ha ez gond lenne, akkor bórsavval még vízállóbbá lehet tenni, vagy például glutáraldehiddel.

A zselatin lenyomat mellett próbáljátok ki a zselatin levonatot. Erről eddig sehol nem olvastam, a múlt heti kísérletezések közepette "fedeztem" fel. 5-10% zselatinoldat ugyan kocsonyás szobahőn, de már testmelegben elfolyósodik és nagyon szép vékony rétegben felhordható. Jól terül szét, a felületet általában nedvesíti és mivel lehűlve kocsonyásodik, még függőleges felületről se fog lefolyni.

Bálintnak a témáért, a klassz képekért és azért a felfedezésért jár a plusz, hogy a levonat feloldása jobb, mint a fénymikroszkópé. Mindent megmutat, amit a felszínen látni lehet. Ezért használják gyakran anyagvizsgálatra, egy törött reaktorlapátot például elég nehéz mikroszkóp alá rakni (és levonat/lenyomat a reaktor belsejében is levehető). Sokszor egyébként jobb levonatot készíteni, mint felső megvilágítással vizsgálni a felületet, mert utóbbi esetleg nagyon sötét színű vagy túl csillogó. Avagy váltakozva vannak rajta visszaverő és fényelnyelő részek, amelyek a topográfiát elmossák még fázis- vagy interferenciakontraszttal is.

Ma még nem lesz időm fotókat kirakni, majd hét végén várhatók.