Czuczor Fogarasi adja meg a választ:

 

A med-nek a mélyhez van köze, egyértelmű a medence és a meder szavainkból kifolyólag.

 

Mély titok. Isteni mély bölcseség. 4) Képes kifejezéssel mély hang, midőn azt leeresztjük, ellentéte: magas. Mély hangon, énekelni, beszélni, játszani. Használtatik főnév gyanánt is, mélység helyett. A tenger mélyére lebocsátkozni. Megmérni a kút mélyét. E folyónak mélyét meglábolni nem lehet. Mind ezen jelentésekből az tetszik ki, hogy a mély szóban alapfogalom az alászállás, lefelé hajlás, menés. Miért legvalószinübb, hogy gyöke azon me, melyből megy, men származik, és törzsöke az elavult me-el, mél, mintegy menel, azaz tovább-tovább megy, innen lett az igeneves mélő, méle, méli, végre mély, azaz menetelü, meneteles. Ily hang- és fogalomrokonság látszik a hellen βαϑυς (mély), és βαινω (megyek) között.

 

https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/m-662E1/mely-67671/

 

mély - magas: vertikális irányokban hajló mozgás

mag: gömb alakban hajló mozgás

mező: kör síkjában terjedő mozgás

mezsgye: kör alakja mentén haladó mozgás

 

A többi mozgással kapcsolatos szavunk pedig mind bekapcsolódik a szóbokorba: mozog, mászik, mosakodok, menetel stb.

 

----

 

A mál pedig rokon a mély szavunkkal, ami tátongást, tehát öblösödést jelent. Kiváló példája a "majzolni" szavunk. Innen a medence már nem is kérdéses.

Pláne, hogy a mag szavunkhoz kellett igazodnia ha a közép a mag, akkor az ebből való mélyülés a medence, a felfele hajlás pedig a magosság.

 

Szintén CzF-val igazolva:

 

"majzolni való; tehát ma v. mah v. máh gyöke egy eredetü a tátongást jelentő szók gyökével."

 

Tökéletes az összhang.