Üdv néked Borz!

Az idézet buddhista iratokból származik. Udána VI. 4. A lényege, hogy Buddha lenézte a filozófusokat és más gondolkodókat. Mivel Ő maga egyáltalán nem bocsátkozott bele "kényes" kérdések boncolgatásába, mint pl. világmagyarázat, Isten létének kérdése, saját tanának elemzése, ezért elutasított mindent és mindenkit, aki ezt viszont megtette.
Az idézetet abban az értelemben használta, hogy bizonyítsa, milyen felesleges minden értelmes gondolkodás és elemzés, valamint filozófiai, hermeneutikai vita, mert úgyis mindenki másképp érzékeli a valóságot. Így (szerinte) csak parttalan vita alakulhat ki, mindenki mondja a magáét és sosem jutnak megegyezésre. (Ha az itt folytatott vitát nézem, lehet, hogy igaza volt?) Azonban ez az elgondolás nem írja le egészében a valóságot! Mert valóban vannak olyan viták, ahol senki sem akar engedni, még akkor sem, ha nyilvánvalóan nincs igaza. Mert a viták, együttgondolkodások és közös értelmezések sokszor vezettek és vezetnek megegyezéshez!
Ha az elefánt tapogatók feladják rugalmatlanságukat és készekké válnak befogadni és összeilleszteni a többiek leírását, véleményét, akkor nem zavar és veszekedés alakul ki, hanem közösen összeállítják mozaikokból az elefántot!
Buddha sajnos elutasította ennek értelmét és felesleges, járhatatlan útnak nevezte, holott nyilván nem az. A tudást mindig előrevitték a viták és az, ha összeadták a tudásukat az adott területtel foglalkozó gondolkodók. Filozófiára, világmagyarázatra, együttgondolkodásra tehát szükség van, még akkor is, ha ez Buddhának nem tetszett! (Megvolt rá az oka!)

Üdv: Pajzs