Kedves Thorenburg !
>>Szerinted milyen célja van az univerzum létezésének ? <<
A legmagasztosabb, legtitkosabb, legspirituálisabb, legmélyebb célját, azt hiszem, képtelenek volnánk szavakba önteni. Az meg nem érthető, csupán megélhető, megérezhető. A szavak nem elégségesek ezt kifejezni. (mint ezt már sokszor, sok topicban már itt kifejtettük) (nem tudom, hogy materialisták tudnak-e egyáltalán ezzel kezdeni valamit... na mindegy)
Csupán körülírni és egyéni világképünknek megfelelően értelmezni vagyunk képesek.
Ezért van annyi vallás, annyi filozófia, annyi vita.
Megpróbálom körülírni az én látásmódom szerint (tömören):
Az Univerzum létének célja, az Induvidum számára minden lehetséges létezési variáció fizikai megtapasztalása, addíg míg el nem éri a tökéletességet, azaz Önmagát.
Bízom benne, hogy érthető voltam.
>>Az a célszerüség amit te "BÁRMILYEN jelenség" vizsgálatakor felfedezni vélsz, nem egyszerüen csak az ok-okozati összefüggés ? <<
Egyáltalán nem !
A kauzalitás valóban mindenütt jelen van a téridő rendszerünkben, de csak egy bizonyos szintig. Egy bizonyos szint után megszűnik a (a fizikai látásmóddal nézve) logikusnak tűnő reláció. Mit értek szintek alatt? A létezés, a tudatosság, a különféle nívóit. (pl. ásvány, növény, állat, ember ...)
Nézzünk példákat a célszerűség és okság szemszögét vizsgálva.
Az ősrobbanás is látszólag csupán egy céltalan (véletlen), ostoba ok következménye volt. Spirituális szemszögből nézve a cél egyszerű és egyértelmű. (föntebb már kifejtve, asszem...) Ám ezzel egy materialista nem sokat tud kezdeni.
Tehát megkisérlek benne fizikai célokat találni.
Az ősrobbanás pillanatában ill. közvetlen előtte, tulajdonképpen csupán energetikai, részecskefizikai célokról beszélhetünk. Tehát mi célja volt a részecskéknek hogy ekkora anyag-teremtő impulzust generáljanak ?
Szerintem az, hogy egy elképesztő mennyiségű és energiaszintű energia iszonyű feszültsége enyhüljön, kisüljön, transzmutálódjon.
Tehát a részecskék mint, mindíg az alacsonyabb energia-nívóra törekedtek.
Ez szerintem egy cél és nem okozat.
Tehát fizikai szinteken is lehet célt találni.
Nézzünk mást.
A különféle elélőlények születésének célja, minimum, a fajfenntartás.
És André alább szépen leírta a természet szimbiózisában (tápláléklánc stb) való részvétel célját is.
A célorientáltságot a természetben számtalan helyen felfedezhetjük. E szimbiózisban résztvevő (tehát az összzes) minden élőlény betölt egy többnyire létfontosságú funkciót, melynek komoly célja (jai) vannak.
A növények pl. oxigént termelnek, céljuk a többek közt a levegő oxigéntartalmának szolgáltatása.
És ezt folytathatnám a végtelenségig.
Kedves André !
>>Nem nagyon értem, hogy ahhoz, hogy szeressük egymást, mit kell elfojtani?<<
Elárulom.
Olvastad a Teréz Anyás példámat ?
Ha valaki a szemed láttára brutálisan megölne egy neked kedves teremtményt, netán közeli szerettedet, hozzátartozódat, utána mondd, mit éreznél a gyilkos iránt ???!!!
Ha azt válaszolod, tiszta szívből szeretnéd tovább, mint előtte, nem rónád föl bűnét, hisz nem tudja mit cselekedett.
Akkor neked már nem kell elfojtanod semmit, akkor te már a megtisztult, (bátortalanul írom, hogy megvilágosodott, mert ezt a szót már nagyon lejáratták) felébredt emberek kicsiny csoportjába tartoznál, mint Jézus is.
Nem hinném, hogy akkor itt a fórumon vitázgatnál...
Azt hiszem tovább nem is kell veséznem e gondolatmenetet, akinek "füle volt rá, remélem, meghallotta".
>>de számomra Isten nem lehet azonos azzal az entitással, aki...<<
Amit Istenről írtál azzal teljesen egyetértek.
>>ezek szerint Te úgy élsz, hogy nem fojtasz el Magadban semmit?<<
Igyekszem, több kevesebb sikerrel...
>>Másik kérdésem: felállítottál-e, vagy Magadévá tettél-e valamilyen etikát,<<
Nem alakítottam ki magamban tudatosan semmilyen "etikát". Ellenben valamiféle kialakult magától (gondolom ismered a nótát: " nincsen szabály, magától zöldül a fű is a földön, minden madár jól tudja, hogyan repüljön, nincsen szabály csak az az igazi, ami szívből jön") és az csak nagyon ritkán bizonyul hibásnak, úgy hiszem akkor is csak azért, mert magam is még csak tanuló vagyok, van még bőven mit fejlődnöm.
>>más szavakkal, a jóra való törekvésnek Te mely útját járod? <<
A "jó" számomra egy a környezetem által eddig nem elfogadhatóan ill. hibásan definiált fogalom.
Igyekszem a fönt említett "etikát" képességeim szerint alkalmazni. De elsősorban azt kutatom, hogy hogyan szüntethetném meg a - korábbi hozzászólásomban említett - "vak vezet világtalan"- szituációt. Másszóval, hogyan tisztulhatnék meg, hogy biztosan tisztíthassak.
Üdv
Big
