Szervusztok!:)

———————

NYIKOLÁJ ALAKSZEJEVICS NYEKRASZOV

NEHÉZ IDŐBEN DRÁGA TÁRSAM

Nehéz időben drága társam, 
meglátogattam sirhelyed,
s hogy arcodat most újra látom,
minden vonásod fényesebb.
Megtörten egykor annyi kinban, 
elhagytam végképp magamat,
gyötört, meghajszolt napjaimban
komor voltam és hallgatag.
A nevetésed hangja sértett,
nem könnyitette lelkemet,
csak ingerelte vig beszéded
túlérzékeny kedélyemet.
Azt hittem, hogy ledér szivedben
részvétre nem talélhatok,
s még inkább megnövelte bennem
e hit a tartós bánatot.
Ó tünt idő! Az ifjúságnak
hibája, hogy nem érti meg,
hogy könnyek nélkül is van bánat
s lehet vidám, ki nem nevet.
Te meghaltál...És jöttek mások,
ismertem nőket s könnyeket,
s gyakorta véltem kacagásod
hallani, s felidéztelek.
És most elöttem egyre szebbek,
hogy rájuk visszagondolok,
nyugodt erővel teljesebbek
azok a bánatos napok.
Miért nem becsültem? Szemrehányón
és bánattal kérdezgetem,
s mindent feledve újra látom,
hogy jössz felém elevenen.
Nevetve mondod: "Légy vidámabb!"
Szemed ragyog, lobog hajad,
s vig hangodnak visszhangja támad,
mely könnyeknél fájdalmasabb.


(Lator László forditása)