Oláh András

ami maradt
 
lakhatatlanná váltál mióta nincs bejárásom
az emlékeidbe… mindent elmos az eső
az ablaktörlő monoton metronómja méri
a szűkmarkú időt… átrendezett életünk
már nem képes befogadni a megfáradt
tegnapot… s ami maradt csupa árverezhető
kacat… suhanó autók alatt sistereg
a nedves aszfalt… nincs más lehetőség
mint szabadulni elszakadni veszni hagyni
és nem cipelni tovább a tévedéseket
mégsem tudunk tovább lépni mert itt rekedtél
a könyörtelen távolságtartás árnyékában
fölriadok rád koromsötétben és tiltott
helyeken és elindulok remegve visszafelé
hogy egyszer majd újra elfelejthesselek