Előre elnézést kérek, de ez az eposz csak részben tartalmaz DUCATOt... Viszont a hogyan kerültem ide bemutatkozás része. 

 

Szóval kinek a paplan...

 

 

Családi ügy. Úgy 5 évesen lakiztam először, akkor fertőződtem meg. Később pár éjszakát sátoroztam, de az nem az én világom. Aztán ahogy volt saját lehetőségem bele ugrottam az első lakiba. Az után még kétszer cseréltem, újabbakra, de már az első MCCC találkozómon be égett a lakóautó. Ott mondta egy SPORI, hogy látja rajtam, addig nem nyugszom, míg nem lesz lakóautóm... Igaza lett. Sajnos el van csúszva a csigolyám 14mm-t, így egyre nehezebb volt a lakizás (akasztás, talpalás, stb.), de azért a vérem hajtott. Évek óta kerestem lakóautót, de valahogy sosem találtam meg az igazit. Szégyen, de először kerültem a FIAT DUCATO alaposokat, FORDra hajtottam a hátsó kerék hajtás végett. 

Tavaly februárban az egyik barátom végül minden előjel nélkül kivásárolt a lakimból, így lépés kényszerbe kerültem. Három hónapig lakatlan voltam cca 16 év után... Borzalmas hónapok voltak.

Lett volna egy ígéretes darab, amit ismeretségi körben árultak, (már vagy két éve), de az árban nem tudtunk megállapni, el kellett engednem, pedig az egy FIAT DUCATO X250 3,0-ás volt, DETHLEFFS felépítményes, de egy évvel idősebb, mint a mostani, amit amúgy szintén ismerős árult.

 

Amúgy általában szeretek vezetni, vontatni is, van "E" - s jogsim is, nem okozott problémát. Sőt egyszer egy nagyon jó barátomék lakóautója mögé kötöttük lakókocsimat, és úgy mentünk, akkor is én vezettem, mert az is "E" - s történet volt. Balatonon konkrétan egy egész utcát végig tolattam így. Egyszóval szerettem azt is.

 

De az autó tök más téma. Imádom minden részét, egyszerűségét, egyes részében bonyolultabbságát. 

Meg, hogy hátra lehet menni csurrantani kiszállás nélkül.