George Gordon Byron:

A SZÉPSÉG LÁNYAI KÖZT NINCS

A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma nekem,
hangod úgy elbüvöl, mint
szerenád a vizen:
dalok komoly varázsa
terűl az óceánra,
ragyogva vár a hullám,
a szél megáll az utján:

s fény-láncát húzva elring
a hold a mély felett,
amely úgy szendereg, mint
egy álmodó gyerek:
igy hajlik önfeledten
feléd a szomju szellem,
csöndes nagy odaadásban,
mint vágyó tenger a nyárban.